Logo and cover

Borongós őszi délutánon zötykölődtem Újpest városközpont felé, a lepukkant hármas metrón. Késésben voltam, pedig nagyon igyekeztem kiszámolni az utazási időt, de hát ez a pesti közlekedés. Izgatottan csöngettem be a megadott címre, ahol meleg szeretettel fogadták érkezésemet, s mivel az előttem érkezett vendégek még csak éppen indulóban voltak, adódott pár percem még az interjú előtt, egy kis szusszanásra. Végül az ebédlőben huppantam le, szemben Antal Zsuzsával, az Esélyegyenlőtlen c. blog írónőjével. Kedves mosolya, ugyanakkor tekintélyt parancsoló egyénisége az első pillanattól megfogott. Gyorsan elhadartam a Nagyi Duma projektünk lényegét, hogy miért is dolgoznak szorgos kezek ezen a magyar társadalmat alapjaiban érintő problémakörön, majd usque két órát beszélgettünk a generációk közötti szakadékról (generation gap): mi lehet e probléma gyökere, következménye, miben más ez most, mint 40 évvel ezelőtt, és milyen utak körvonalazódhatnak előttünk ennek megoldására.

Egy pont aznap történt esemény jutott eszébe először: Szabolccsal, egyetemista fiával, és édesanyjával, a már 84. életévét taposó Olga nénivel ebédeltek együtt délelőtt, amikor is szóba került egy (talán még számomra is) nehezen érthető téma, szoftvertelepítéssel kapcsolatban. Olga néni persze csak nagyokat nézett, keveset értett a szakmai diskurzusból, mire unokája, Szabolcs nagy türelemmel, leegyszerűsítve, de elmagyarázta a kérdéses témát Olga néninek. „Ha érthetően ki akarjuk fejezni közlendőnket az idősebbek felé, akkor ki is tudjuk – csak akarni kell!”- mondta Zsuzsa. Ha meg van bennünk az akarat, akkor a módját is megtaláljuk, hogyan beszélgessünk úgy nagyszüleinkkel, hogy az mindkét fél számára érthető, és akár élvezetes is legyen. A kutya talán pont itt van elhantolva: „A baj az, hogy egyes generációknak nincs egyszerűen indíttatásuk arra, hogy beszélgessenek… nincs egyszerűen igény a perszonális, személyközi kommunikációra. (…) Ez pedig a kapcsolatok kiüresedéséhez vezet, sőt, alapvető identitás válsághoz is… Pedig ezekből a beszélgetésekből a fiatalok ÖNMAGUKAT ismerhetik meg leginkább!” A családdal, felmenőinkkel való konstruktív párbeszédtől való elzárkózás ugyanakkor nem csak saját egyéniségünkre van negatív hatással, hanem társadalmi probléma is: képtelenekké válunk érvelni, vitatkozni, mindezt racionálisan, vagy akár szeretettel…

Persze nagyon sok múlik a felnőttek, idősek hozzáállásán is: „Nagyon fontos, hogy milyen az otthoni környezet, hogy mit hozol otthonról… Én mindig is sokat beszélgettem a fiam barátaival, kíváncsi voltam rájuk, érdeklődtem felőlük. Ma is szívesen jönnek el hozzám, és értéknek tartják a közös dumcsizást!” Az odafigyelés, a törődés, és a személyes beszélgetés – vagyis a közösség élménye nélkülözhetetlen a jó generációk közötti kapcsolatnak. Generációk közötti különbségek persze mindig is voltak, harminc és hatvan évvel ezelőtt is, ugyanakkor a technikai, társadalmi környezetünk ma sokkal gyorsabban változik, s hajalmosak vagyunk inkább technikai kütyükkel körbevenni magunkat, a virtuális valóság világába „elbújni”, csak nehogy face to face kapcsolatba kelljen kerülni…

„Oda jutottunk, hogy manapság együtt tudunk élni a számítógéppel, a másik emberrel pedig egyszerűen nem tudunk mit kezdeni.”

Egyelőre viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem tudjuk magunkat hermetikusan elzárni a világ elől (még jó), s a személyes, emberi kapcsolatainkat folyamatosan kezelnünk kell, legyünk akár a munkahelyen, az iskolában, vagy akár a közértben…

A felelősség és a döntés a kezünkben van, bármilyen életkorban is járunk: akarjuk-e a megosztani életünket családtagjainkkal, akarjuk-e, hogy a másik értse egyéni világunkat, vagy kirekesztünk onnan – ilyen, vagy olyan módon – bárkit, aki más életkorban jár, vagy más elképzelésekkel bír… A fejlődés – egyéni és társadalmi szempontból egyaránt – csak az egyik úton, de elérhető.

gen-szakadék.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyiduma.blog.hu/api/trackback/id/tr665636943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Horváthné Czakó Ildikó 2013.11.30. 23:12:42

Annyira igaz.Sajnos már én is tapasztalom ezeket a problémákat,pedig fiatal Anyuka vagyok.
Nehéz,de nem lehetetlen!
Kitartás az nagyon kell hozzá.