3 évtizede várja a vendégeket Marika Néni Kávézója, ahol a főprofil - a kávézó név ellenére – a házias hamburger, melynek legfontosabb összetevője a szeretet. Ahogy maga Marika néni fogalmaz: „Ez csak úgy jó, ha beleraksz mindent, ha benne van a szereteted is minden hamburgerben. Mert hidd el, hogy benne van.” A hamburgerező tulajdonosa, szakácsa, háziasszonya 70 éves, de a kávézó törzsközönsége főként fiatalokból áll, s a Facebookon már a tízezredik lájkhoz közelednek (Ennek kapcsán egy hónapig tartó ingyenes meglepetéssel készülnek mindenkinek, aki becsekkol!) A diákoknak járó jelszavas burger titka szájról szájra terjed a városban, és aki egyszer betér ide, biztos, hogy visszajáró vendég lesz!

Korábban is ismertük Marika néni hamburgerét és a fiatalokkal való jó kapcsolatát, ezért is tért be a Nagyi Duma csapata, hogy beszélgessünk vele a generációs szakadékról. Ennek hallatán ő elkerekedett szemmel csak annyit mondott, hogy ő bizony ilyen szakadékot nem tapasztal: „Nem tudom mi van a külvilágban, de itt minden rendben van, nagyon rendesek a gyerekek, bárki aki ide bejön.” Ő pedig bármikor, bármiről kötetlenül tud beszélgetni a fiatal vendégekkel. „Néha itt marad egy pár ember, és amikor többen nem jönnek már, mert záróra, akkor kiülünk és beszélgetünk. Nem hiszed el, hogy milyen beszélgetések vannak itt! Mindenről. A múltkor - hát azon rettenetesen nevettem - minden asztalnál ültek, aztán kiültem dumálni, és képzeld el, mindegyik marketinges volt! Éppen arról volt szó, hogy egy üzletet hogyan lehet úgy csinálni, hogy 30 éve menjen. Mondtam nekik, hogy tulajdonképpen úgy, hogy ne mindenáron akarjad, és ne az lebegjen a szemed előtt, hogy mindent eladni, és mindenkit manipulálni. Ez nem erről szól. A pult mögött legyél természetes, szeresd azt, aki bejön, próbálj úgy eladni, hogy kitaláld a vásárló gondolatát, hogy mit szeretne, és akkor biztos, hogy vissza fog jönni. Mindent, amit elindítottam, azért tettem, hogy ti jól járjatok, kedvezményt kapjatok, szívesen jöjjetek vissza!”

Nem csak az üzletről, és az „ösztönös marketing” trükkökről beszélget Marika néni a jóízűen falatozó diákokkal. A leggyakoribb témák közé a párkapcsolati gondok tartoznak, amiben ugyan - saját bevallása szerint - túl sokat nem tud segíteni, de „a véleményét elmondja, aztán vagy jó, vagy rossz”. „Volt, hogy mondtam, hogy „Ti nem vagytok egymáshoz valók”. Megharagudtak rám, és nem jöttek háromnegyed évig. Aztán visszajött a fiú, hogy „Hú, Marika néni honnan tetszett tudni..”. Hát mondom, én 70 éves vagyok. És te meg? 20.” – mesélte nevetve. Azzal kapcsolatban, hogy mi változott az évtizedek alatt ezen a téren, a következő választ kaptuk: „Én, amit látok, az csak az, hogy most a lányok udvarolnak a fiúknak. Abban az időben ez fordítva volt. De ugyanolyan szerelmesek, ugyanúgy szakítanak, ugyanúgy összevesznek-kibékülnek. Ezek a dolgok nem változnak.”

Tudatosan, emlékeit és élményeit felhasználva kezeli a vendégeket. Saját bevallása szerint, neki nem volt olyan jó kapcsolata az idősekkel fiatalkorában, mint most a fiatalokkal. „Azért volt nehéz, mert fiatal voltam. Visszamenőleg rájöttem, hogy sok jó tanácsot nem fogadtam meg... Ezért szeretnék most a fiataloknak olyanokat mondani, amiket meghallgatnak, és esetleg eszükbe jut, hogy „Hú, hát az tényleg igaz, amit a Marika néni mondott”. Szoktam mondani, hogy csupa önzésből szeretem a fiatalokat, mert azt szeretném, hogy emlékezzenek rám!”

Beszélgetésünk közben boldog arccal jöttek-mentek a vendégek, és Marika néni csak ennyit mondott: „Nézd meg, mosolyog… lehet ezeket nem szeretni?”. Újak köszöntek el azzal, hogy évek óta dolgoznak a vendéglátásban, és „le a kalappal”, ide biztosan visszatérnek, illetve régiek mondták, hogy öröm ide visszajönni, mert ez a hely „az otthont idézi”, a „saját nagymamát”. Marika néni a város nagymamája. „Ezt vállalom is, és nagyon szívesen vagyok a város nagymamája. Látod ez az. Öröm itt dolgozni.”

A város nagymamája kifejezetten a diákoknak vezette be 9 évvel ezelőtt a „jelszavas burgert” is. „6 egyetemről 6 fiatalt behívtam, és mondtam, hogy szeretnék kedvezni nekik, 500 forint kedvezményt adok, csak indítsák útnak ezt a jelszót. Én senkinek nem mondom el, itt kiírva nem lesz, nem reklámozzuk, csak rátok bízom. És elindították. Na? Milyenek a fiatalok? Nagyszerűek! És úgy elindították, hogy nem is hiszed el, de már 10 emberből 8 tudja a jelszót. Van, hogy valaki nem tudja, akkor kiszólok, hogy valaki segítsen már nekik, és a többiek készségesen segítenek.”

Marika nénihez mindig fiatalok jártak, régen is, most is. Vannak, akik évtizedek után is betérnek, olykor meglepődnek, hogy a hamburgerező még mindig működik, Marika néni pedig felismeri azokat is, akik 25 éve jártak nála utoljára. A Kávézó a béke szigete, ahol semmi nem változik. Ugyanolyan a hamburger, amit meg is jegyzett beszélgetésünk közben: „Látod, ezt ugyanúgy készítettem el, mint ’84-ben. Szokták mondani, hogy semmit nem változott azóta az íze.” Gyakran halljuk, hogy „hová tart a világ”, „mennyit változtak a fiatalok”, de Ő ezt is megcáfolta: „Olyan érzésem van, hogy itt, velem, semmit nem változtak. Ugyanolyanok, mint régen. Ugyanolyan kapcsolat van közöttünk, s ez semmit nem változott. Nem tudom, hogy ott kint, a nagyvilágban mi változott, de itt semmi. Szeretni kell a fiatalokat, ez a titka. Ha a fiatalokat szereted, ők is így fognak hozzád viszonyulni. Ha jót adsz, nem tudnak majd rosszat viszonozni.”

Ugyanakkor szerinte kevesebb a szeretet a világban, és „Nem is igazán figyelünk egymásra, pedig mennyivel jobb lenne, ha odafigyelnénk, mert az ember nyitott könyvvé válik, ha odafigyelsz rá. Mindenkinek megvan a maga gondja, bánata, problémája, hiszen ez az élet velejárója. De néha nagyon jó az, ha megkérdezik az embertől, hogy „Hogy vagy, hogy bírod?”. Persze nyilván mindenkinek megvan a maga hibája. Nehogy azt hidd, hogy én tökéletes vagyok, de az biztos, hogy én odafigyelek mindenkire.”

Marika néni a szatmári Tarpáról jött Budapestre a 60-as években, hogy textil szakon tanuljon az Iparművészeti Egyetemen, de máshogy alakult az élete. Férjhez ment, és bár kicsit bánja, de végül nem tanult tovább. Mi fiatalok, akik betérünk hozzá egy ebédre, és egy kis beszélgetésre, egészen biztos, hogy jól járunk ezzel. Igyekezzünk annyi szeretetet adni Neki, és minden idősebb embernek, hogy érezzék: jó helyen vannak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.