Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/04/tisztelj_es_legy_turelmes_berki_krisztian_intelme_a_fiatalsagnak
Tisztelj és légy türelmes! - Berki Krisztián intelme a fiatalságnak
2013-12-04T08:53:36+01:00
2013-12-04T08:53:36+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #333333; font-family: tahoma,arial,helvetica,sans-serif;"></span><b>Berki Krisztián megosztó személyisége vitathatatlan, akarva-akaratlanul mindenki véleményt formál róla. Nagyképű, provokatív, öntelt botrányhős, akinek csak a külsőségek számítanak? Avagy egy érző szívű fiatalember, aki óvja és vigyázza 90 éves nagymamáját, mindemellett aktívan érdeklődik a fiatal generáció jövője iránt? </b></p>
<p style="text-align: justify;"><b><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/01.jpg" alt="01.jpg" class="imgnotext" height="263" width="395" /><br /></b></p>
<p style="text-align: justify;"><i>Berki Krisztiánt egy elegáns belvárosi borbárban vártuk – előzetes egyeztetésünk alapján este kilenc órára -, hogy nagymamájáról és az idősebb generációval való kapcsolatáról kérdezzük meg. Elfoglaltsága miatt nem kergettünk hiú ábrándokat, hogy időben meg fog érkezni. 20:59. Csörög a telefonom. Berki Krisztián: „Szia! Egy perc múlva ott vagyok!” Ez volt az első kellemes meglepetés vele kapcsoltban. </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;"><b>- A Budapesti Corvinus Egyetemen megvalósuló Nagyi Duma – Van közös témánk! nevű projektben a generációs szakadékkal foglalkozunk. Te érzed ezt a szakadékot?</b></p>
<p style="text-align: justify;">- Sokat foglalkozom a kommunikáció bizonyos szakaszaival. Az Y generáció az, amiben benne vagyok, mivel ’80as születésű vagyok, és ’80-’95-ig van az Y generáció, majd jön a Z generáció. Valójában van szakadék, ez nagyon-nagyon könnyen látható szerintem a különböző korosztályoknál. De én azt gondolom, hogy régebben ez nem volt ekkora. Az volt a különbség, hogy akkoriban hamarabb öregedtek úgymond az emberek, tehát a 60 éves emberre azt mondtuk, hogy öregember vagy bácsi. Ma pedig már nem mondjuk ezt rájuk, mert akár a 70 éves is simán lehet aktív a társadalom számára. Viszont mint kommunikációs generáció, sokkal nagyobb a szakadék.</p>
<p style="text-align: center;"><span style="color: #666699;"><b><i>„Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor talán ez a projekt igazából senkit nem is érdekel rajtatok kívül.”</i></b></span></p>
<p style="text-align: justify;"><b><i> </i></b>Egy olyan mozgalomnak, mint a tietek, van létszükséglete, de nagyon nehéz megtalálni a megfelelő fórumot hozzá. Azért nem hiszek ebben, mert nem fogjátok tudni kellőképpen képviselni, és kellőképpen bemutatni. Tehát lehet a te anyagod tökéletes, ha azt nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő emberrel mutatod be, akkor senkit nem fog érdekelni. A Berki Krisztián személye ebből a szempontból jó ötlet, mert én megosztó személyiség vagyok.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><b>- Szerinted a 21. században hogyan viszonyulunk az idős emberekhez?</b></p>
<p style="text-align: justify;">- Nagyon gyorsak vagyunk, és nem vagyunk elég türelmesek. Én abban látom a hibát, hogy mivel felgyorsult a világ, számotokra, fiatalok számára sokkal nagyobb terheket kell elvinni, sokkal nagyobb a felelősség, mindig up to date-nek kell lenni, mindig gyorsan kell reagálni és dönteni. Ezáltal elmaradnak a beszélgetések az idősebb generációkkal. A saját példám alapján azt tudom mondani, hogy én mindig szaunázni, kávézni vagy cukrászdába mentem az idősebb generáció tagjaival. Azzal pedig, hogy bejött a mobiltelefon, felgyorsult a világ. Régen tudtuk azt, hogy minden vasárnap 7-kor találkozunk a szaunában. Ezt ma már egy mobiltelefonnal 6 órakor vagy 6:30kor is le tudod mondani, mindennemű következmény nélkül. Azt gondolom, hogy régen megvolt a tisztelet, hogy megbeszéltünk egy fix időpontot, és azt nem mondtuk le, ott voltunk időben. Ma már nagyon könnyen lemondunk megbeszéléseket, nagyon könnyen átsiklunk megbeszélt időpontokon. Látod, ez nekem nagyon fontos, hogy hiteles lehessek, ezért ha megbeszéltük a 9 órát, akkor 9 órakor itt legyek, vagy esetleg a diplomáciai pár percbe beleférjek.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><b>- A 90 éves nagymamáddal pedig sokat szerepeltek együtt a reality műsorodban.</b></p>
<p style="text-align: justify;" align="center"><b>- </b>Igen. Én nagyon korán, 12 évesen elkerültem otthonról, tehát viszonylag nagy a szakadék a közvetlen szüleimmel, viszont a nagymama felé van egy olyanfajta szeretet, és olyanfajta köszönet, hogy az én diákéveimet, vagy úgymond óvodás és kisiskolás éveimet vele tölthettem. Úgy gondolom, hogy egy életen át hálásnak kell lennem, és igenis tudnom kell rá szakítanom időt, hogy megtapasztaljam, megéljem vele ezt az idős kort.</p>
<p style="text-align: center;" align="center"><span style="color: #666699;"><b><i>„Kiskoromban rengeteget dagasztottuk együtt a tésztát, és minden vasárnap kézzel készült széles metélt volt a húslevesben. Aranyszínű volt a húsleves, gyöngyöz és zsíros.”</i></b></span></p>
<p style="text-align: justify;" align="center"><b><i> </i></b></p>
<p style="text-align: justify;"><b>- Ha a Nagyi Duma – Van közös témánk! mozgalom keretében üzenhetnél a fiataloknak akkor mit tanácsolnál, hogyan viszonyuljanak az idős emberekhez?</b></p>
<p style="text-align: justify;">- A legfontosabba az, hogy tiszteljék az időseket, és legyenek türelmesek. Ha ez a kettő megvan, akkor annyi információt és annyi tanítást kaphatnak az idősektől, amit senki mástól manapság. Tehát tisztelet és türelem. Ha tisztelik őket, akkor meg fogják hallgatni. Ahhoz, hogy meghallgass, ahhoz kellően türelmesnek kell lenni. Onnantól kezdve nyert pozícióban van minden fiatal, mert az életet magát tudják magukba szívni. Én mindig azt mondtam régen - mert nekem idősebbek voltak a mentoraim -, hogy egyetlen dolgom volt, velük egy társaságban lenni. Semmi több. Csöndben maradni és figyelni. És tényleg, ha fiatal vagy, és kellően ambiciózus, tudod, hogy mit szeretnél, és jó emberek társaságában vagy, idősebb emberek társaságában vagy, akkor ezeket az élettapasztalatokat, ezt a fajta tudást magadba tudod szívni. Nem kell semmi több, csak társaságban kell lenni, és csöndbe kell maradni. És amikor megszólalsz, akkor viszont okosat kell mondani.<span style="color: #333333; font-family: tahoma,arial,helvetica,sans-serif;"><i> <br /></i></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F04%2Ftisztelj_es_legy_turelmes_berki_krisztian_intelme_a_fiatalsagnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F04%2Ftisztelj_es_legy_turelmes_berki_krisztian_intelme_a_fiatalsagnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F04%2Ftisztelj_es_legy_turelmes_berki_krisztian_intelme_a_fiatalsagnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tisztelj és légy türelmes! - Berki Krisztián intelme a fiatalságnak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/04/tisztelj_es_legy_turelmes_berki_krisztian_intelme_a_fiatalsagnak#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5675014" border="0" /></a><br /></p>
interjú
kommunikáció
tisztelet
idősek
türelem
generációs_szakadék
Berki_Krisztián
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/01.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/03/a_varos_nagymamaja_es_az_egyik_ha_nem_a_legfinomabb_hamburger_keszitoje_beszelgetes_marika_nenivel
A „Város Nagymamája” és az egyik, ha nem a legfinomabb hamburger készítője – beszélgetés Marika nénivel
2013-12-03T12:21:48+01:00
2013-12-03T12:21:48+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">3 évtizede várja a vendégeket <a href="https://www.facebook.com/marikaneni" target="_self">Marika Néni Kávézója</a>, ahol a főprofil - a kávézó név ellenére – a házias hamburger, melynek legfontosabb összetevője a szeretet. Ahogy maga Marika néni fogalmaz: <i>„Ez csak úgy jó, ha beleraksz mindent, ha benne van a szereteted is minden hamburgerben. Mert hidd el, hogy benne van.”</i> A hamburgerező tulajdonosa, szakácsa, háziasszonya 70 éves, de a kávézó törzsközönsége főként fiatalokból áll, s a Facebookon már a tízezredik lájkhoz közelednek (Ennek kapcsán egy hónapig tartó ingyenes meglepetéssel készülnek mindenkinek, aki becsekkol!) A diákoknak járó jelszavas burger titka szájról szájra terjed a városban, és aki egyszer betér ide, biztos, hogy visszajáró vendég lesz!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/SDC12111.jpg" alt="SDC12111.jpg" class="imgnotext" height="223" width="341" /></p>
<p style="text-align: justify;">Korábban is ismertük Marika néni hamburgerét és a fiatalokkal való jó kapcsolatát, ezért is tért be a Nagyi Duma csapata, hogy beszélgessünk vele a generációs szakadékról. Ennek hallatán ő elkerekedett szemmel csak annyit mondott, hogy ő bizony ilyen szakadékot nem tapasztal: „<i>Nem tudom mi van a külvilágban, de itt minden rendben van, nagyon rendesek a gyerekek, bárki aki ide bejön</i>.” Ő pedig bármikor, bármiről kötetlenül tud beszélgetni a fiatal vendégekkel. <i>„Néha itt marad egy pár ember, és amikor többen nem jönnek már, mert záróra, akkor kiülünk és beszélgetünk. Nem hiszed el, hogy milyen beszélgetések vannak itt! Mindenről. A múltkor - hát azon rettenetesen nevettem - minden asztalnál ültek, aztán kiültem dumálni, és képzeld el, mindegyik marketinges volt! Éppen arról volt szó, hogy egy üzletet hogyan lehet úgy csinálni, hogy 30 éve menjen. Mondtam nekik, hogy tulajdonképpen úgy, hogy ne mindenáron akarjad, és ne az lebegjen a szemed előtt, hogy mindent eladni, és mindenkit manipulálni. Ez nem erről szól. A pult mögött legyél természetes, szeresd azt, aki bejön, próbálj úgy eladni, hogy kitaláld a vásárló gondolatát, hogy mit szeretne, és akkor biztos, hogy vissza fog jönni. Mindent, amit elindítottam, azért tettem, hogy ti jól járjatok, kedvezményt kapjatok, szívesen jöjjetek vissza!”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Nem csak az üzletről, és az „ösztönös marketing” trükkökről beszélget Marika néni a jóízűen falatozó diákokkal. A leggyakoribb témák közé a párkapcsolati gondok tartoznak<i>, </i>amiben ugyan - saját bevallása szerint - túl sokat nem tud segíteni, de „a véleményét elmondja, aztán vagy jó, vagy rossz”<i>.</i> „<i>Volt, hogy mondtam, hogy „Ti nem vagytok egymáshoz valók”. Megharagudtak rám, és nem jöttek háromnegyed évig. Aztán visszajött a fiú, hogy „Hú, Marika néni honnan tetszett tudni..”. Hát mondom, én 70 éves vagyok. És te meg? 20</i>.” – mesélte nevetve. Azzal kapcsolatban, hogy mi változott az évtizedek alatt ezen a téren, a következő választ kaptuk: <i>„Én, amit látok, az csak az, hogy most a lányok udvarolnak a fiúknak. Abban az időben ez fordítva volt. De ugyanolyan szerelmesek, ugyanúgy szakítanak, ugyanúgy összevesznek-kibékülnek. Ezek a dolgok nem változnak.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Tudatosan, emlékeit és élményeit felhasználva kezeli a vendégeket. Saját bevallása szerint, neki nem volt olyan jó kapcsolata az idősekkel fiatalkorában, mint most a fiatalokkal. <i>„Azért volt nehéz, mert fiatal voltam. Visszamenőleg rájöttem, hogy sok jó tanácsot nem fogadtam meg... Ezért szeretnék most a fiataloknak olyanokat mondani, amiket meghallgatnak, és esetleg eszükbe jut, hogy „Hú, hát az tényleg igaz, amit a Marika néni mondott”. Szoktam mondani, hogy csupa önzésből szeretem a fiatalokat, mert azt szeretném, hogy emlékezzenek rám!”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Beszélgetésünk közben boldog arccal jöttek-mentek a vendégek, és Marika néni csak ennyit mondott: <i>„Nézd meg, mosolyog… lehet ezeket nem szeretni?”</i>. Újak köszöntek el azzal, hogy évek óta dolgoznak a vendéglátásban, és „le a kalappal”, ide biztosan visszatérnek, illetve régiek mondták, hogy öröm ide visszajönni, mert ez a hely „az otthont idézi”, a „saját nagymamát”. Marika néni a város nagymamája. <i>„Ezt vállalom is, és nagyon szívesen vagyok a város nagymamája. Látod ez az. Öröm itt dolgozni.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">A város nagymamája kifejezetten a diákoknak vezette be 9 évvel ezelőtt a „jelszavas burgert” is. <i>„6 egyetemről 6 fiatalt behívtam, és mondtam, hogy szeretnék kedvezni nekik, 500 forint kedvezményt adok, csak indítsák útnak ezt a jelszót. Én senkinek nem mondom el, itt kiírva nem lesz, nem reklámozzuk, csak rátok bízom. És elindították. Na? Milyenek a fiatalok? Nagyszerűek! És úgy elindították, hogy nem is hiszed el, de már 10 emberből 8 tudja a jelszót. Van, hogy valaki nem tudja, akkor kiszólok, hogy valaki segítsen már nekik, és a többiek készségesen segítenek.”</i></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/SDC12114.jpg" alt="SDC12114.jpg" class="imgnotext" style="line-height: 17px;" height="214" width="300" /></p>
<p style="text-align: justify;">Marika nénihez mindig fiatalok jártak, régen is, most is. Vannak, akik évtizedek után is betérnek, olykor meglepődnek, hogy a hamburgerező még mindig működik, Marika néni pedig felismeri azokat is, akik 25 éve jártak nála utoljára. A Kávézó a béke szigete, ahol semmi nem változik. Ugyanolyan a hamburger, amit meg is jegyzett beszélgetésünk közben: <i>„Látod, ezt ugyanúgy készítettem el, mint ’84-ben. Szokták mondani, hogy semmit nem változott azóta az íze.”</i> Gyakran halljuk, hogy „hová tart a világ”, „mennyit változtak a fiatalok”, de Ő ezt is megcáfolta: <i>„Olyan érzésem van, hogy itt, velem, semmit nem változtak. Ugyanolyanok, mint régen. Ugyanolyan kapcsolat van közöttünk, s ez semmit nem változott. Nem tudom, hogy ott kint, a nagyvilágban mi változott, de itt semmi. Szeretni kell a fiatalokat, ez a titka. Ha a fiatalokat szereted, ők is így fognak hozzád viszonyulni. Ha jót adsz, nem tudnak majd rosszat viszonozni.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanakkor szerinte kevesebb a szeretet a világban, és <i>„Nem is igazán figyelünk egymásra, pedig mennyivel jobb lenne, ha odafigyelnénk, mert az ember nyitott könyvvé válik, ha odafigyelsz rá. Mindenkinek megvan a maga gondja, bánata, problémája, hiszen ez az élet velejárója. De néha nagyon jó az, ha megkérdezik az embertől, hogy „Hogy vagy, hogy bírod?”. Persze nyilván mindenkinek megvan a maga hibája. Nehogy azt hidd, hogy én tökéletes vagyok, de az biztos, hogy én odafigyelek mindenkire.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Marika néni a szatmári Tarpáról jött Budapestre a 60-as években, hogy textil szakon tanuljon az Iparművészeti Egyetemen, de máshogy alakult az élete. Férjhez ment, és bár kicsit bánja, de végül nem tanult tovább. Mi fiatalok, akik betérünk hozzá egy ebédre, és egy kis beszélgetésre, egészen biztos, hogy jól járunk ezzel. Igyekezzünk annyi szeretetet adni Neki, és minden idősebb embernek, hogy érezzék: jó helyen vannak.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F03%2Fa_varos_nagymamaja_es_az_egyik_ha_nem_a_legfinomabb_hamburger_keszitoje_beszelgetes_marika_nenivel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F03%2Fa_varos_nagymamaja_es_az_egyik_ha_nem_a_legfinomabb_hamburger_keszitoje_beszelgetes_marika_nenivel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F03%2Fa_varos_nagymamaja_es_az_egyik_ha_nem_a_legfinomabb_hamburger_keszitoje_beszelgetes_marika_nenivel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A „Város Nagymamája” és az egyik, ha nem a legfinomabb hamburger készítője – beszélgetés Marika nénivel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/03/a_varos_nagymamaja_es_az_egyik_ha_nem_a_legfinomabb_hamburger_keszitoje_beszelgetes_marika_nenivel#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5673225" border="0" /></a><br /></p>
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/SDC12111.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/01/_a_vilagjaro_nagypapa_mesel_interju_dr_juhasz_arpaddal
„A világjáró nagypapa mesél” – Interjú dr. Juhász Árpáddal
2013-12-01T19:12:48+01:00
2013-12-01T19:12:48+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;"><b>Az idősek médiareprezentációjával kezdtük a beszélgetést, végül kirándulásairól, unokáiról, sőt még Teller Edéről is mesélt nekünk a nyolcadik X felé közeledő, fáradhatatlan geológus.</b></p>
<p style="text-align: justify;"><i>Igazi késő őszi, borongós délutánon baktattunk a 14. kerület szürke utcáin, a TV2 székház felé. Interjúalanyunk, a mosolygós Árpi bácsi – vagyis Dr. Juhász Árpád, a magyarországi tudományos ismeretterjesztés úttörője – a recepción fogadott minket, majd kedvese</i><i>n beinvitált irodájába. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, illetve megbeszéltük a kommunikáció szakosok általános problémáit (ti. Dunát lehet rekeszteni </i><i>velünk), neki is rugaszkodtunk aktuális témánknak, a</i><i> generációk közötti szakadék problémájának.</i></p>
<p style="line-height: 17px;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/1482190_666080910079630_1427906047_n.jpg" alt="1482190_666080910079630_1427906047_n.jpg" class="imgnotext" width="337" height="253" /></p>
<p style="text-align: justify;"><b>A Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóiként a generációs szakadékkal foglalkozunk, az ún. Nagyi Duma – Van közös témánk! nevű projektben. Kutatásaink bebizonyították, hogy manapság a média gyengébb </b><b>társadalmi státuszban tünteti föl az idősebb generációt, mint akár 15-20 évvel ezelőtt. Ön, mint aki évtizedek óta médiaszereplő, és igényes médiatartalmakat gyárt, mit gondol erről a negatív változásról?</b></p>
<p style="text-align: justify;">Valóban, a kereskedelmi televízió nem veszi emberszámba azt, aki már elmúlt 50 éves, de ez nem egy értékítéletből fakad, hanem egyszerűen a reklámozók potenciális vevőket akarnak megcélozni, a 18- és 50 év közötti réteget – pontosabban a 19 és 49 közötti réteget, mert „az 50 éves már nem ember” – így a műsorok is ezt a generációt veszik figyelembe. Éppen most van kibontakozóban egy kampány, amit a TV2 indított el, hogy megpróbálja a reklámozókat ráhangolni arra, hogy kitolják ezt a határt 60 évig, mivel a fiatalok elképesztő mennyiségben vannak állás nélkül, és olyan koldus szegények, hogy amiket nekik reklámoznak, azok sokszor anyagilag elérhetetlenek számukra. Ezzel szemben a nyugdíj előtti korosztály egy elég erős vásárlóerőt képvisel…</p>
<p style="text-align: justify;"><b>Ön szerint a média játszhatna szerepet abban, hogy javítson az idősek társadalmi megítélésén?</b></p>
<p style="text-align: justify;">Szerintem egy kereskedelmi tévétől nem lehet ilyet várni, hiszen őket csak a reklámok érdeklik. Magának nem mondok ezzel újat, ha azt mondom, hogy a lécet már nem nagyon lehet lejjebb tolni a műsorok IQ szintjét illetően… Ezzel a problémával magamnak is szembesülni kellett, amikor főszerkesztőként feljebb próbáltam tenni ezt a lécet, másnap pedig lezuhant a nézettség. Mindemellett a köztévének nyilván feladata az, amit egy kereskedelmi csatornától nem lehet elvárni.</p>
<p style="text-align: justify;"><b>A generációs szakadék témájával kapcsolatban sokszor szóba kerül a technikai változás is, hogy az idősebbek nem tudnak lépést tartani a változó kommunikációs formákkal…</b></p>
<p style="text-align: justify;">Ennek kapcsán eszembe jut a hét éves unokám, aki iPad-jével felvette magát tánc közben – mivel amatőr balettre jár – majd feltette a youtube-ra, hogy a nagypapa is láthassa. Nekik ez már szinte a génjeikben van… A saját generációmban én nagyon korán kapcsolatba kerültem a számítógépekkel, de nem úgy, mint használó, hanem mint igazgató: Magyarországon az egyik első intézmény volt az enyém, ahol Commodore 64-el tanítottunk számítástechnikát. Én magam viszont nem kerültem közelebbi ismeretségbe az informatikával, így amikor 16 évvel ezelőtt ide kerültem a TV2-höz, eleinte egy titkárnő volt segítségemre ebben. Aztán kirúgtak minden asszisztenst, így elvégeztem 1-2 tanfolyamot, és meg tanultam használni a számítástechnika számomra szükséges részeit. A nagyobbik unokám gyakran segít még mindig nekem, együtt szkenneljük be a sokszor 40-50 éves diáimat, illetve más diákok is gépelnek nekem időnként.</p>
<p style="text-align: justify;"><b>Jó kapcsolata van az unokáival?</b></p>
<p style="text-align: justify;">Igen, habár nincs olyan sok érintkezési felületünk. A legidősebb fiúval, aki egyébként most végzős a Corvinus egyetemen, amíg nem élt stabil élettársi kapcsolatban, nagyon gyakran utazgattunk együtt, de még most is el-eljön velem. Tavalyelőtt például Izlandon voltunk, s ő repült be kisrepülővel egy vulkán fölé. A középső unokám táncos, a Színművészeti Egyetemre jár, és bár nagyon szeretjük egymást, minimális az érintkezési felületünk. Neki az élet a táncról meg a buliról szól, ami nekem nyilván <i>terra incognita, </i>de persze szimpatizánsa vagyok. Érdekes módon a legkisebb unokámmal sokkal nehezebben találom meg a hangot, mint más kisgyerekekkel.<i> </i>A barátaimnak, akikkel kirándulni járunk, több unokájuk is van, és az egyik családban a gyerekek például egy-egy ilyen kirándulás után kimondottan reklamálnak, ha nem megyek el hozzájuk ebédelni. Amikor ott vagyok náluk, gitároznak vagy előadnak nekem valamit, tehát érezhetően nagyon kedvelnek. Ezzel szemben az én hétéves unokám egy sokkal zárkózottabb személy, mintha függönyt húzna kettőnk közé, nem enged magához közel. Nyilván ezek személyiségfüggő kérdések is…</p>
<p style="text-align: justify;"><b>Hogyan törekszik arra, hogy megőrizze szellemi frissességét, fiatalos mentalitását? </b></p>
<p style="text-align: justify;">Hétvégenként kisebb kirándulásokra járok, két hasonló, aggastyánkorú barátommal. Az egyikük nagyon régi barátom, akivel anno együtt cselgáncsoztunk, aztán mikor abból kiöregedtünk, kajakba ültünk és vagy 40 évig jártunk nyitott versenyekre. Ő korkedvezménnyel elment hamarabb nyugdíjba, s bár sokkal több ideje van könyvek olvasására, tárlat járásra, mint nekem, időnként egyszerűen ideges leszek a mozgásától… ahogy leparkol egy autóval, ahogy bekászálódik és fél órát szöszmötöl mindennel, míg elindul. Pedig ezerszer jobb fizikai állapotban van, viszont nekem sokkal többet és aktívabban kell kommunikálni, dolgokat elvégezni… Egy időben profi nagypapa voltam, még a köztévében készítettünk egy sorozatot, aminek az volt a címe, hogy <i>A világjáró nagypapa mesél.</i></p>
<p style="text-align: justify;"><b>TV-s illetve rádiós munkái kapcsán rengeteget utazott, a világ számos országában járt. A generációk közötti szakadék a fejlődő országokban is megtalálható, vagy ez csak a nyugati világban van jelen?</b></p>
<p style="text-align: justify;">Ez egy nagyon differenciált dolog – hiszen kapásból említhetem Kambodzsát, Vietnámot, vagy Laoszt, ahol a népirtások, háborúk révén a lakosság fele húsz év alatti. Bizonyos korosztályok teljesen eltűntek, így ezeket az országokat össze se lehet hasonlítani Európával vagy Magyarországgal. Az igazi nagy, ázsiai országokban, - például Kínában vagy Indiában -, ahol a világ népességének 40%-a él, én inkább vidék-város ellentétet figyeltem meg. Ott némely faluban még a középkorhoz hasonló állapotok uralkodnak, babonákkal, kegyetlenségekkel, rendkívül rigid szokásokkal. A városba áramló fiatalok ezzel szemben egy sokkal szabadabb – ám lehet, hogy nem kegyetlenebb – világba kerülnek, s átveszik azokat az új szokásokat, amiket itt látnak.</p>
<p style="text-align: justify;"><b>A generációs szakadék témájával kapcsolatban mit tanácsolna, mit üzenne a fiataloknak? </b></p>
<p style="text-align: justify;">Gyertek el velem Kambodzsába, az idősek otthonába. Ott a lakosság egy jó része a népirtás áldozata lett, a diktátoruk két és fél millió embert ölt meg, és elsősorban az értelmiséget. Még a golyót is sajnálták tőlük. Itt sikerült fiatalokkal és idősekkel is beszélgetnem, s a túlélő generációk elképesztő dolgokat tudnának mesélni a mi fiataljainknak.</p>
<p style="text-align: justify;">Emellett azt tanácsolom nektek, hogy próbáljátok elkerülni azokat a zsákutcákat és baklövéseket a technikai civilizáció terén, amiket az én generációm meglépett, s amelyekről utólag kiderültek, hogy totál rossz lépések voltak. Érdemes lenne megtudni egy fiatalnak, hogy miket tartott baklövésnek a nagypapa. Én életem során sok okos emberrel beszélgettem, többek között Teller Ede világhírű atomfizikussal is, de képtelen voltam elfogadni az ő álláspontját, miszerint a környezetvédők a civilizáció legnagyobb kerékkötői, mert a tudomány fejlődésének útjába gátakat építenek. Ő úgy gondolta, hogy azokat a károkat, amiket a technikai fejlődés okoz, majd a technika újabb vívmányaival meg lehet gyógyítani. Ez egy technokrata szemlélet. Az én véleményem az, hogy minden döntésnél figyelembe kellene vennünk, hogy a bolygónkra milyen hatással leszünk.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F01%2F_a_vilagjaro_nagypapa_mesel_interju_dr_juhasz_arpaddal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F01%2F_a_vilagjaro_nagypapa_mesel_interju_dr_juhasz_arpaddal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F12%2F01%2F_a_vilagjaro_nagypapa_mesel_interju_dr_juhasz_arpaddal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„A világjáró nagypapa mesél” – Interjú dr. Juhász Árpáddal"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/12/01/_a_vilagjaro_nagypapa_mesel_interju_dr_juhasz_arpaddal#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5670353" border="0" /></a><br /></p>
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/1482190_666080910079630_1427906047_n.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/30/_nincs_lezart_elet_es_ne_zarjuk_el_magunktol_az_ujat_beszelgetes_molnar_piroska_szinesznovel
"Nincs lezárt élet, és ne zárjuk el magunktól az újat" - beszélgetés Molnár Piroska színésznővel
2013-11-30T13:11:44+01:00
2013-11-30T13:11:44+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">Molnár Piroska 68 évesen elismert színész, Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze, és még mindig sikert sikerre halmoz: legutóbbi filmje A Nagy Füzet, <a href="http://mno.hu/grund/a-nagy-fuzet-nyert-los-angelesben-1197317" target="_self">egyre nagyobb nemzetközi sikert ér el</a>. A színésznő egy kegyetlen nagymamát játszik a főszerepben, ebből kiindulva beszélgettünk vele a generációs különbségekről, illetve kérdeztük véleményét a „mai fiatalokról”, úgy is, mint a Színművészeti Egyetem oktatójától, aki nap mint nap találkozik a huszonévesekkel.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/SDC11934.JPG" alt="SDC11934.JPG" class="imgnotext" width="401" height="301" /></p>
<p style="text-align: justify;">Amikor rákérdeztünk, hogy mi az, ami legtöbbet változott az ő fiatalkora óta, Molnár Piroska szinte gondolkodás nélkül a köznyelv átalakulását emelte ki. <em>„A szabados beszéd ma annyira a fiatalok köznyelve, hogy az ember nem is rója föl nekik. Egyszerűen nem is érzik, hogy ez probléma lenne. Például a Színművészeti Egyetemen a jelenetek során, mintha kötőszót használnának, úgy megy a „b***eg” és a „k**ög” , és úgy elámulok. Eszembe jut, hogy én 50 évvel ezelőtt jártam erre a főiskolára, és ha az én drága jó színészmesterség tanárom, Pártos Géza, most meghallana egy ilyen jelenetet, mit szólna, hogy a közbeszéd ilyen változáson ment át néhány évtized alatt”</em>. A színésznő saját bevallása szerint „nem ítéli ezt el, mert látja, hogy nem akarnak ők rosszat, csak ez pereg le a nyelvükről”. Közösen megállapítottuk azt is, hogy a modern szépirodalom is legitimálta a trágár beszédet, emellett Molnár Piroska azt is megfigyelte, hogy a diákjai sok esetben már a legegyszerűbb irodalmi szöveget is emelkedettnek érzik.</p>
<p style="text-align: justify;">Utalt arra is, hogy a nyelv mellett a fiatalok értékrendje, életmódja is sokat változott. Ami korábban egyedi esetnek számított és viccet csináltak belőle, az ma már normális, cseppet sem meglepő, és így humor értékét is elvesztette. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott:<em> „Az én fiatalkoromban még csak vicceltünk erről, például amikor két fiatal ismerkedett így, hogy: „Szejjaa” „Csááá” „Hova?” … Aztán lefeküdtek egymással, és másnap reggel: „Hogy is hívnak?”. Ez volt akkoriban a kabaré, erről szóltak a darabok, ma meg már körülbelül ez a közlekedésmód a fiatalok között, és még durvább. Isten ments, hogy azt mondjam persze, hogy tiltsák be az ilyet… csak úgy érdeklődve nézem, hogy hova fog ez elmenni…”</em> A színésznő szerint az idősebb generáció tanítói szerepének eleget téve, nem tiltással, fenyegetéssel, utasítással, hanem egyfajta „megértő kerülgetéssel” terelgethetné a fiatalokat.</p>
<p style="text-align: justify;">Generációs különbségek persze mindig voltak. <em>„Ez olyan, mint amit a Kabaréban is mondtak régen, hogy „Bezzeg a mai fiatalok…”. Ez mindig is probléma volt, hiszen különbözőek vagyunk, mások a problémáink, másban élünk és mások a fontos dolgok egy adott életkorban, de szerintem ezt szépen át lehet hidalni. Épp a Háy János mesélte, akinek kamaszkorú fiai vannak, hogy a gyerekek szégyellni kezdték, mert miért kell neki úgy viselkednie, mint egy tizenévesnek…Ő persze fiatalnak érzi magát most is.”</em> - meséli a színésznő nevetve. <em>„Én is néha arra ébredek, hogy elkésem a suliból! Mert ezt az ember belülről nem érzi…Persze, ha rám néznek, akkor látják, hogy egy korosodó hölgy vagyok, de én ha a tükörbe nézek, azt kérdezem magamtól, hogy ki ez a néni?! Ezzel nyilván minden generáció így van.”</em></p>
<p style="text-align: justify;">A belső fiatalság megőrzése a legfontosabb, mind a saját boldogságunk, mind pedig a fiatalokkal fenntartható jó kapcsolat fenntartása érdekében.<em> „Azt gondolom, hogy nincs lezárt élet és ne zárjuk el magunktól az újat, a hasznosat. Persze egy ilyen napon, mint a mai, ebben a rettenetes nyálkás, esős időben, amikor hamar sötétedik, iszonyú nehéz elindulni. Azt mondanám inkább, hogy pizsama, fürdőköpeny, TV, macska az ölembe… De hát közbe meg el kellett indulni, ha játszanék, akkor is el kellett volna már indulnom a színházba. Nem azt mondom, hogy ez olyan könnyű, egyre nehezebb, de nem szabad beletörődni. Engem az, hogy megy előre az élet – és nagyon gyorsan telik! – inkább arra </em><em>ösztönöz, hogy kihasználjak minden időt. Nem azt mondom, hogy habzsolni kell az életet, de ha vannak szabad estéim – mert néha vannak – akkor megyek színházba, nézek kollégákat, majdnem minden napra valami programot csinálok, ha éppen nincsen kötelező programom. Mert azt mondom, hogy annyi minden belefér egy napba. Az öregeknek – bár én nem tartottam magam annak, de így 60 év után már valljuk be őszintén, annak hívnak – meg kell találni a lehetőségeket, mert annyi minden van még az életben, amit megtapasztalhatunk.”</em> Talán ennek a nyitottságnak és életszeretetnek köszönhető az is, hogy Molnár Piroska a modern kommunikációs technológiákkal is igen jó barátságban van: az interjú ideje alatt folyamatosan jöttek üzenetei okostelefonjára, közösségi profiljára.</p>
<p style="text-align: justify;">Mikor arra kérdeztünk rá, mit tanácsolna a fiatal nemzedéknek a generációs különbségek leküzdése kapcsán, a következőt mondta:</p>
<p style="text-align: justify;"><em>„Próbáljanak meg nyitottsággal fordulni az idősebb generáció felé, és próbáljanak meg tapasztalatot gyűjteni tőlük. A Macskajátékban, amit négy vagy öt éve játszunk az Örkény színházban, a Giza nevű szerepet játszom, és ebben a húga lányának ír egy levelet a Giza Németországból, amiben a következő szerepel: „Próbáld megtanulni anyád sorsából, ami egy másik ember sorsából megtanulható.” – ezt tudom ajánlani a fiataloknak, hogy próbáljanak meg az idősebb generációk sorsából meríteni, mert lehet."</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F30%2F_nincs_lezart_elet_es_ne_zarjuk_el_magunktol_az_ujat_beszelgetes_molnar_piroska_szinesznovel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F30%2F_nincs_lezart_elet_es_ne_zarjuk_el_magunktol_az_ujat_beszelgetes_molnar_piroska_szinesznovel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F30%2F_nincs_lezart_elet_es_ne_zarjuk_el_magunktol_az_ujat_beszelgetes_molnar_piroska_szinesznovel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Nincs lezárt élet, és ne zárjuk el magunktól az újat" - beszélgetés Molnár Piroska színésznővel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/30/_nincs_lezart_elet_es_ne_zarjuk_el_magunktol_az_ujat_beszelgetes_molnar_piroska_szinesznovel#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5668632" border="0" /></a><br /></p>
molnar_piroska
nagy_füzet
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/SDC11934.JPG
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/23/interju_rizmajer_antal_fotossal
Interjú Rizmajer Antal fotóssal - avagy hogyan lesz egy nagymama modell és netceleb
2013-11-23T11:53:52+01:00
2013-11-23T11:53:52+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;"><b>Fotós, tizenkilenc éves, és a Facebook-on már közel hatvanezer like-olóval büszkélkedő oldala van. Rizmajer Antal képei vidámak, fiatalosak, „divatosak”, és valóban felfedezhető bennünk valamilyen egységes stílus, amelyet készítőjük sajátjának lehet mondani.</b></p>
<p style="text-align: justify;">(Facebook: <a href="https://www.facebook.com/rizmajerantalphotography">https://www.facebook.com/rizmajerantalphotography</a> )</p>
<p style="text-align: justify;">Tóni tizenhárom éves korában kezdett el fotózni. <i>„…egy gyerekkori barátommal állandóan egymást fotózgattuk, próbáltunk művészi képeket készíteni több-kevesebb sikerrel. Akkor jöttem rá, hogy nekem fontosabb, hogy másról jó képet készítsek, mint az, hogy rólam jó képek készüljenek. Aztán én ezt folytattam, és már nem csak őt fotóztam, hanem más ismerőseimet, majd ismeretleneket, és azóta a fotózás az életem részévé vált.”</i> Arra a kérdésünkre, hogy ilyen fiatalon, hogy lett ennyire sikeres, a következő választ kaptuk: <i>„Elég sok embert ismerek, így alapjáraton már sok ember látta a képeimet, ha közzétettem őket, aztán az ismeretlenek (akiket fotóztam) által is megismertek páran, illetve két nyereményjáték is volt az oldalamon. Aztán csak úgy ment magától.”</i> Az ő esete is bizonyítja a közösségi média, az internet erejét, ami persze önmagában nem elég, nyilván fontos a tehetség, és az egyediség, amivel valaki ki tud tűnni az online tömegből.</p>
<p style="text-align: justify;">Bennünket, akik a Nagyi Duma projekt keretében a generációs szakadékkal foglalkozunk, a „Mami milliő” sorozat képei fogtak meg. Felkerestük az alkotót, és megtudtuk, hogy a sorozat első képe - a „Forever young” felirattal - ,valójában házi feladatnak készült. Tóni alkalmazott fotográfusnak tanul OKJ-s képzésen, itt kapták a „Mami milliő” című feladatot, azonban a pozitív visszajelzések után a fiatal fotós egyértelműnek gondolta, hogy folytatni fogja. Egyelőre annyi kép szerepel a sorozatban, amennyit a közösségi oldalon láthatunk, de szeretné, ha ez még idén újabb képpel bővülne.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/mamimilli%C5%91.jpg" alt="mamimilliő.jpg" class="imgnotext" width="357" height="248" /></p>
<p align="center" style="text-align: justify;">Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a modell hogyan viszonyul a fotózáshoz: <i>„Vicces, de a Mamám állandóan úgy tesz, mintha nem szeretné ezeket a fotózásokat, de inkább csak kéreti magát. Legutóbb úgy mentem le hozzá, hogy csak akkor mondtam neki, hogy szeretnék Róla képet csinálni, mikor már leértem. Elég sokáig kellett győzködni, hogy lefotózhassam, mert Ő "Nem számított arra, hogy most fotózni is fogom...”. Utólag kiderült, hogy elment fodrászhoz, mielőtt odaértem.”</i> Megkérdeztük azt is, hogy a „Mami” használja-e a világhálót, megnézi-e magát a Facebookon: <i>„(…) nem internetezik, de amikor találkozunk, mindig kéri, hogy mondjam el, miket írtak róla, illetve bármit teszek ki, ő hamarabb tud róla, mint bárki más, mivel Ő vidéken él, és ott elég gyorsan terjednek a hírek. Ettől függetlenül tisztában van a Facebook fogalmával, és mindig kéri, hogy tegyek még ki róla dolgokat. Nagyon szereti, hogy ennyien tudják, hogy ki ő, és hogy ennyien kedvelik.”</i> Tóni mamája nem csak e téren nyitott, unokája elmesélte, hogy bármiről, <i>„egy átlagos iskolai napról vagy akár egy átbulizott éjszakáról is lehet vele beszélgetni”</i>, és ugyanilyen jó a kapcsolata a nagypapájával is.</p>
<p style="text-align: justify;">Ennek ellenére úgy gondolja, hogy általánosságban véve van generációs szakadék. <i>„(…) az idősek ahhoz szoktak hozzá, ami az ő korszakukban volt, így sokban különböznek a mai fiataloktól, mivel azóta elég sok minden változott. Vannak olyan idősek, akik ezt a változást és az új dolgokat is képesek elfogadni, illetve alkalmazzák is, és vannak olyanok, akik nem pártolnak el attól, amiben ők nőttek fel. Így hát sok olyan dolog van, amit mondjuk egy tinédzser helyesnek/jónak gondol, és ugyanaz egy idősnek helytelen/nem tetszik. Egyébként úgy gondolom, hogy azok az idősek, akik fiatalokkal/unokákkal vannak körülvéve, jobban képesek a változásra és elfogadni az új dolgokat, így sokkal jobban kijönnek a fiatalokkal.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Amikor afelől érdeklődtünk, hogy ő, mint tizenéves éves fiatal miként látja az időseket, sztereotipizálástól sem mentes választ kaptunk, és még példával is lefestette. Valószínűnek tartjuk, hogy véleménye valamelyest tükrözi korosztályának gondolkodását: <i>„Az idősebbeket két kategóriába tudnám sorolni. Az egyikbe azok az idősek tartoznak, akik szerények, aranyosak, és bármilyen fáradtak is, nem löknek fel azért, hogy helyhez jussanak a metrón. Nekik szó nélkül át szoktam adni a helyem. A másik típusba pedig azok tartoznak, akiknek általában tíz kiló smink van a fejükön, flegmák, és olyan álszentek, hogy a maratont is képesek lennének lefutni a metróig, fel is löknek, akár áthúzzák a kerekes kocsijukat mások lábán, csak hogy legyen helyük. Mikor már a metrón ülnek, hirtelen nagyon fáradtak lesznek és minden bajuk van. Pofátlanság vagy nem, nekik nem szívesen adom át a helyem.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Beszélgetésünk során ismét megbizonyosodtunk róla, hogy a különböző generációknak valóban nem könnyű megtalálni a közös hangot, de legkevésbé sem lehetetlen, csupán kellő nyitottság és elfogadás szükséges, mindkét fél részéről.</p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><i> </i></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F23%2Finterju_rizmajer_antal_fotossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F23%2Finterju_rizmajer_antal_fotossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F23%2Finterju_rizmajer_antal_fotossal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Interjú Rizmajer Antal fotóssal - avagy hogyan lesz egy nagymama modell és netceleb"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/23/interju_rizmajer_antal_fotossal#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5649289" border="0" /></a><br /></p>
interjú
fotózás
photography
generációs_szakadék
Rizmajer_Antal
rizmajerantalphotography
mami_milliő
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/mamimilli%C5%91.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/18/azoknak_akik_szeretik_a_nagyi_sutijet
Azoknak, akik szeretik a nagyi sütijét.
2013-11-18T17:07:52+01:00
2013-11-18T17:07:52+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<div class="blh_post_video">
<p class="blh_post_video"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/RfzVJZRokpM&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/RfzVJZRokpM&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F18%2Fazoknak_akik_szeretik_a_nagyi_sutijet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F18%2Fazoknak_akik_szeretik_a_nagyi_sutijet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F18%2Fazoknak_akik_szeretik_a_nagyi_sutijet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Azoknak, akik szeretik a nagyi sütijét."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/18/azoknak_akik_szeretik_a_nagyi_sutijet#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5642135" border="0" /></a><br /></p>
sütés
idősek
rétes
facebook.com/NagyiDuma
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/RfzVJZRokpM/0.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/16/generacios_szakadek_van_esely_a_megoldasra_beszelgetes_antal_zsuzsaval
Generációs szakadék: van esély a megoldásra? – beszélgetés Antal Zsuzsával.
2013-11-16T15:44:52+01:00
2013-11-16T15:44:52+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">Borongós őszi délutánon zötykölődtem Újpest városközpont felé, a lepukkant hármas metrón. Késésben voltam, pedig nagyon igyekeztem kiszámolni az utazási időt, de hát ez a pesti közlekedés. Izgatottan csöngettem be a megadott címre, ahol meleg szeretettel fogadták érkezésemet, s mivel az előttem érkezett vendégek még csak éppen indulóban voltak, adódott pár percem még az interjú előtt, egy kis szusszanásra. Végül az ebédlőben huppantam le, szemben Antal Zsuzsával, az <i>Esélyegyenlőtlen</i> c. blog írónőjével. Kedves mosolya, ugyanakkor tekintélyt parancsoló egyénisége az első pillanattól megfogott. Gyorsan elhadartam a Nagyi Duma projektünk lényegét, hogy miért is dolgoznak szorgos kezek ezen a magyar társadalmat alapjaiban érintő problémakörön, majd usque két órát beszélgettünk a generációk közötti szakadékról <i>(generation gap):</i> mi lehet e probléma gyökere, következménye, miben más ez most, mint 40 évvel ezelőtt, és milyen utak körvonalazódhatnak előttünk ennek megoldására.</p>
<p style="text-align: justify;">Egy pont aznap történt esemény jutott eszébe először: Szabolccsal, egyetemista fiával, és édesanyjával, a már 84. életévét taposó Olga nénivel ebédeltek együtt délelőtt, amikor is szóba került egy (talán még számomra is) nehezen érthető téma, szoftvertelepítéssel kapcsolatban. Olga néni persze csak nagyokat nézett, keveset értett a szakmai diskurzusból, mire unokája, Szabolcs nagy türelemmel, leegyszerűsítve, de elmagyarázta a kérdéses témát Olga néninek. <i>„Ha érthetően ki akarjuk fejezni közlendőnket az idősebbek felé, akkor ki is tudjuk – csak akarni kell!”</i>- mondta Zsuzsa. Ha meg van bennünk az akarat, akkor a módját is megtaláljuk, hogyan beszélgessünk úgy nagyszüleinkkel, hogy az mindkét fél számára érthető, és akár élvezetes is legyen. A kutya talán pont itt van elhantolva: <i>„A baj az, hogy egyes generációknak nincs egyszerűen indíttatásuk arra, hogy beszélgessenek… nincs egyszerűen igény a perszonális, személyközi kommunikációra. (…) Ez pedig a kapcsolatok kiüresedéséhez vezet, sőt, alapvető identitás válsághoz is… Pedig ezekből a beszélgetésekből a fiatalok ÖNMAGUKAT ismerhetik meg leginkább!”</i> A családdal, felmenőinkkel való konstruktív párbeszédtől való elzárkózás ugyanakkor nem csak saját egyéniségünkre van negatív hatással, hanem társadalmi probléma is: képtelenekké válunk érvelni, vitatkozni, mindezt racionálisan, vagy akár szeretettel…</p>
<p style="text-align: justify;">Persze nagyon sok múlik a felnőttek, idősek hozzáállásán is: <i>„Nagyon fontos, hogy milyen az otthoni környezet, hogy mit hozol otthonról… Én mindig is sokat beszélgettem a fiam barátaival, kíváncsi voltam rájuk, érdeklődtem felőlük. Ma is szívesen jönnek el hozzám, és értéknek tartják a közös dumcsizást!”</i> Az odafigyelés, a törődés, és a személyes beszélgetés – vagyis a közösség élménye nélkülözhetetlen a jó generációk közötti kapcsolatnak. Generációk közötti különbségek persze mindig is voltak, harminc és hatvan évvel ezelőtt is, ugyanakkor a technikai, társadalmi környezetünk ma sokkal gyorsabban változik, s hajalmosak vagyunk inkább technikai kütyükkel körbevenni magunkat, a <i>virtuális valóság</i> világába „elbújni”, csak nehogy face to face kapcsolatba kelljen kerülni…</p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Oda jutottunk, hogy manapság együtt tudunk élni a számítógéppel, a másik emberrel pedig egyszerűen nem tudunk mit kezdeni.”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Egyelőre viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem tudjuk magunkat hermetikusan elzárni a világ elől (még jó), s a személyes, emberi kapcsolatainkat folyamatosan kezelnünk kell, legyünk akár a munkahelyen, az iskolában, vagy akár a közértben…</p>
<p style="text-align: justify;">A felelősség és a döntés a kezünkben van, bármilyen életkorban is járunk: akarjuk-e a megosztani életünket családtagjainkkal, akarjuk-e, hogy a másik értse egyéni világunkat, vagy kirekesztünk onnan – ilyen, vagy olyan módon – bárkit, aki más életkorban jár, vagy más elképzelésekkel bír… A fejlődés – egyéni és társadalmi szempontból egyaránt – csak az egyik úton, de elérhető.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/gen-szakad%C3%A9k.jpg" alt="gen-szakadék.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F16%2Fgeneracios_szakadek_van_esely_a_megoldasra_beszelgetes_antal_zsuzsaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F16%2Fgeneracios_szakadek_van_esely_a_megoldasra_beszelgetes_antal_zsuzsaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F16%2Fgeneracios_szakadek_van_esely_a_megoldasra_beszelgetes_antal_zsuzsaval%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Generációs szakadék: van esély a megoldásra? – beszélgetés Antal Zsuzsával."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/16/generacios_szakadek_van_esely_a_megoldasra_beszelgetes_antal_zsuzsaval#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5636943" border="0" /></a><br /></p>
identitás
megoldás
generációs_szakadék
Antal_Zsuzsa
Esélyegyenlőtlen
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/gen-szakad%C3%A9k.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/04/a_generaciokat_osszekoto_szinhaz
A generációkat összekötő színház - Beszélgetés Pintér Tiborral
2013-11-04T21:15:46+01:00
2013-11-04T21:15:46+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;"><strong>Nagyszülő-unoka kapcsolata, emberi érzések megmozgatása, színház és lovak. De ezek hogyan kapcsolódhatnak a generációs szakadékhoz, és annak áthidalásához? Erről beszélgettünk Pintér Tibor színművésszel, a Szigetszentmiklósi Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház igazgatójával.</strong></p>
<p></p>
<p></p>
<p>- A Ti családotokban milyen az unoka és nagyszülő közti kapcsolatot? Érzékelhető-e a generációs szakadék?</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Pintér Tibor</b>: A lányom, Pintér Janka esetében nem jellemző, mert Janza Katának az édesanyja egy nagyon agilis ügyvéd nagymama, aki abszolút korszerű. Janka és a nagymama esetében kialakult egy különleges kapcsolat attól, hogy színész szülők nevelték fel a gyereket. A színész szülőkről pedig azt kell tudni, hogy délután 4-től „eltűnnek” az életben, és hajnalban jönnek haza, vagyis akkor indulnak el, amikor a gyereknek a legnagyobb szüksége lenne a szülőre. E miatt egy kicsit a nagymama vette át a gyereknevelést. De én generálisan azt gondolom, hogy ez a generációs szakadék létezik. Nálunk nem, de létezik. <i>Mert minél erősebb egy család, szerintem annál kevésbé van, és minél gyengébb egy család, minél gyengébb egy láncszem, attól a pillanattól kezdve nem tudja összefogni a családot, és nincs szükség arra, hogy a nagyszülő és az unoka találkozzon egymással. </i></p>
<p></p>
<p></p>
<p>- Saját tapasztalataid alapján a 21. században hogyan gondolunk az idős emberekre?</p>
<p></p>
<p></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Pintér Tibor</b>: Mára az idős bölcselkedést átvette a számítógép, és az azon keresztüli tudáshalmaz világa. Amire régen az idősek voltak felhatalmazva - hogy tanítsák az unokákat, a gyerekeket -, arra ma sajnos nincs szükség, hiszen az internetről sok mindent megtanulhatnak a fiatalok. Mégis úgy gondolom, hogy a nagyszülőkre nagyon nagy szükség van. Arra az élő tapasztalatszerzésre, gondolkozás-kultúrára, melyet a nagyszüleink, vagyis az a generáció birtokol, akik a II. világháborút vagy 1956. eseményeit megélték. Ők még átmentek egyfajta olyan „akadálypályán”, amiről mi, mai fiatalok mit sem tudunk, és nagyon bízom benne, hogy nem is fogunk tudni semmit. Én azt gondolom, hogy mindig érdemes meghallgatni egy nagyszülőt, az ő bölcsességeit, emberi tapasztalatait. <i>Van egy dolog, amit nem válthat fel a számítógép, mely az emberi érzésekkel kapcsolatos bölcsesség. Abban nem jó a számítógép, abban a nagyszülők jók. </i></p>
<p></p>
<p></p>
<p>- Az emberi érzések megmozgatására pedig remek lehetőség a színház. Ti hogyan tudjátok elősegíteni a generációs szakadék áthidalását?</p>
<p></p>
<p></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Pintér Tibor</b>: A mi szempontunkból nagyon fontos az - majdnem minden színháznál, amit mi képviselünk -, hogy az egy család által is emészthető színházi produkció legyen az unokától a nagymamáig, nagypapáig. Vagyis mi olyan darabokat veszünk elő, ami szórakoztat mindenkit, jelzem, hogy minket, színészeket is. Nekünk nagyon fontos, hogy olyan darabokat írjunk, csináljunk és játszunk, amiben hiszünk. Ezáltal pedig össze tudjuk fogni a nagycsaládokat, mint ahogy egyébként a bikali Élménybirtokon is tettük a Mátyás, az igazságos családi rockmusical-lel, amit előadásonként közel 1000-1200 ember nézett meg 8 estén keresztül. Ezen az előadáson szinte csak családokat láttam, és az autogramkérésnél derült ki számomra, hogy bizony-bizony az unoka és a nagypapa együtt kérték az aláírást.</p>
<p></p>
<p></p>
<p>- Idén pedig megalapítottad a Nemzeti Lovas Színházat, mely kuriózumnak mondható.</p>
<p></p>
<p></p>
<p style="text-align: justify;"><b>Pintér Tibor</b>: Igen, jelenleg Bikalon van a bázisunk, de tavasztól Budapesten is szeretnénk játszani. A Nemzeti Lovas Színház azért nagyon fontos és egyedülálló, mert ez igazán összehozza a családokat. Mégpedig azért, mert a lovon keresztül bejönnek a színházba a lovas érdeklődésű emberek. Kik ezek? Az idősek érdeklődnek a ló iránt, mert az ő korszakukban még nem volt autó, legalábbis ennyi, mint most. Még az én apám is emlékszik arra, mikor a konflist lovak húzták a körúton. Tehát a ló örök társa volt az embernek a 40-es, 50-es évekig. Vagyis a ló az idősebb generációnak szól. A mai fiatalok pedig úgy találkoznak a lóval, hogy bizonyos történelmi filmekben, hősöket adaptálva látják, hogy micsoda erő a ló, mit is képvisel valójában. A fiatalok pedig ösztönösen példaképeket keresnek maguknak. Számunkra a Nemzeti Lovas Színház hivatás, és misszionárius munka is, mely valóban behozz a fiatalokat is a színházba.</p>
<p></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/Attachment-2.jpeg" alt="Attachment-2.jpeg" class="imgnotext" height="328" width="496" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fa_generaciokat_osszekoto_szinhaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fa_generaciokat_osszekoto_szinhaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fa_generaciokat_osszekoto_szinhaz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A generációkat összekötő színház - Beszélgetés Pintér Tiborral"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/04/a_generaciokat_osszekoto_szinhaz#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5614861" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
színház
idősek
generációs_szakadék
Pintér_Tibor
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/Attachment-2.jpeg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/04/egyedi_vintage_fotozas_nyeremenyjatek
Egyedi, vintage fotózás - Nyereményjáték
2013-11-04T10:10:55+01:00
2013-11-04T10:10:55+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="http://nagyiduma.blog.hu/media/postimage/nyeremeny_1383556083.jpg" target="_parent"><img src="http://nagyiduma.blog.hu/media/postimage/nyeremeny_1383556083.jpg" width="960" height="635" alt="nyeremeny_1383556083.jpg_960x635" /></a></p>
<p></p><p><span style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">Kedves Nagyi Dumások!</span><br style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;" /><span style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">Egy fantasztikus nyereményjátékkal indítjuk a hetet, melynek tétje egy egyedi, vintage fotózás!</span><br style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;" /><span style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">Nincs más dolgotok, csupán lájkolni a Nagyi Duma facebook oldalát, és megosztani ezt a fotót. A többi pedig a mi feladatunk.</span><br style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;" /><span style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">November 13-án 20 órakor közzétesszük, hogy ki az a szerencsés nyertes, akinek a nevét kisorsoltuk.</span><br style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;" /><span style="color: #333333; font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; line-height: 18px;">Addig is beszélgessetek sokat a nagyszüleitekkel, mert van közös témátok! </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fegyedi_vintage_fotozas_nyeremenyjatek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fegyedi_vintage_fotozas_nyeremenyjatek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F11%2F04%2Fegyedi_vintage_fotozas_nyeremenyjatek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egyedi, vintage fotózás - Nyereményjáték"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/11/04/egyedi_vintage_fotozas_nyeremenyjatek#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5613871" border="0" /></a><br /></p>
vintage
fotózás
nyeremény
facebook.com/NagyiDuma
Annilyn_photography
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://nagyiduma.blog.hu/media/postimage/nyeremeny_1383556083.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/29/csepca_halenka_ketenka
Csepca, halenka, ketenka…
2013-10-29T00:38:28+01:00
2013-10-29T00:38:28+01:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">Az olvasóhoz hasonlóan én is ráncoltam a homlokom e szavak hallatán, mikor a kiskőrösi Zsuzsi néni a szlovák népviseletről, lánykoráról mesélt nekem. Azzal a szándékkal mentem hozzá, hogy majd divatról, szépségápolásról, „fiúzásról” beszélgetünk, vagyis arról, ami a nőket érdekli - kortól függetlenül. Nagyon érdekes volt hallgatni a történeteit: egy egészen más világ sejlett föl előttem azon az estén, pedig csak néhány évtized telt el az Ő fiatal kora óta…</p>
<p style="text-align: justify;">Abban az időben a munka és a templomba járás állt az élet középpontjában, valahogy minden kötődött ehhez a kettőhöz. A lányok 15 éves koruktól kezdve „lánykodhattak” vagyis ettől kezdve udvarolhattak nekik, s ezt egy érdekes szertartással hozták mindenki tudomására: fehér ruhában a templom oltára köré sorakoztak, akik ebbe a korba értek. Ők már mehettek vasárnap délutánonként a „séta térre”, ahol az udvarló legények felkérhették szívük választottjait egy sétára. Akit öten-hatan elhívtak egy délután alatt, az már bizony kapós lány volt a városban!</p>
<p style="text-align: justify;">Tizenöt-tizenhat évesen már bálokban is lehetett ismerkedni, amit majdnem minden hétvégén tartottak. Egy-egy átmulatott este után pedig a „Hazakísérhetlek?” kérdés már nagyon komoly szándékot sejtetett a fiúk részéről, és nem volt mindegy, hogy a lány igennel vagy nemmel felelt erre. Ha a vonzódás kölcsönös volt, onnantól a fiú udvarlása is intenzívebbé válhatott: a séták megsokszorozódtak, a bálozás után egyértelmű volt, hogy ki-kivel megy haza, és akár moziba is elmehetett a pár. Nem lehetett azonban akármelyik estét együtt tölteni: a szerda és a szombat volt a kinevezett „legényjáró” este, amikor külön meglátogathatta a szerelmes ifjú a kedvesét.</p>
<p style="text-align: justify;">A lányok persze igyekeztek minél divatosabban, csinosabban kiöltözni az ilyen alkalmakra: felhúzták az akár 1 tehén árába is kerülő Bácskait, vagy Zöld Kazsmirt (ezek voltak a híres márkák), hogy a legszebbek – a <i>náthernások</i> közé tartozhassanak. A szappannal tisztára mosott, gyönyörűre fésült hosszú hajakat fonott kontyba tűzték, hátra igazítva a főkötőt – <i>a csepcát</i>. Az öltözékük pedig a blúz – vagyis a <i>halenka</i>, illetve a három-négy alsószoknyára húzott <i>ketenka</i> – vagyis kötő volt. Az így elkészült leány akkor volt igazán szép, ha egy kis „hóvirág krémet” is kent magára, vagyis hófehér volt az arca. Így öltöztek akkor a lányok, legalábbis a nagyobb részük, akik a szlovák eredetű parasztcsaládok gyermekei voltak.</p>
<p style="text-align: justify;">Ezt az udvarlási utat járta végig Pista bácsi is Zsuzsi nénivel… Ez az egyik esküvői fotójuk.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/KK.png" alt="KK.png" class="imgnotext" height="346" width="537" /></p>
<p style="text-align: justify;">Több, mint 52 éve tart házasságuk, 52 éve együtt kelnek fel reggel, és együtt fekszenek le éjjel. A vidék adottságainak megfelelően szőlőművesek, számtalan földjük valamelyikén a mai napi dolgoznak, és persze a templomi kórusban énekelnek – vagyis teszik mindazt, amiben évtizedek óta örömüket lelik.</p>
<p style="text-align: justify;">Ma már persze megmosolyogjuk az ő korukban természetes udvarlási metódusokat, a szokásaikat, és talán azt gondoljuk, hogy ez akkor működött, ma viszont már más világot élünk… El kell azonban ismernünk, hogy habár a technika, a társadalom és a kultúra valóban sokat változott, az ember alapvetően egyáltalán nem: a lányok mindig is a legszebbek akarnak majd lenni, a fiúk pedig a legerősebbek, legbátrabbak. A szeretet, a tisztelet és a kitartás pedig száz év múlva is olyan értékek lesznek, amelyeken emberi kapcsolatok fognak állni vagy bukni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F29%2Fcsepca_halenka_ketenka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F29%2Fcsepca_halenka_ketenka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F29%2Fcsepca_halenka_ketenka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Csepca, halenka, ketenka…"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/29/csepca_halenka_ketenka#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5603980" border="0" /></a><br /></p>
divat
szeretet
szlovák
házasság
udvarlás
kitartás
Kiskőrös
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/KK.png
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/25/nagymama_emlekszik_nagymamara
Nagymama emlékszik nagymamára
2013-10-25T09:43:00+02:00
2013-10-25T09:43:00+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">„… <strong>még mindig a nagymamán szeretetébe kapaszkodom.” </strong>írja egy olvasónk, aki szintén nagymama. Az említett idézet egy díjnyertes novellájából származik. Számtalan írásából egy kis szösszenet mutatok be, mely gyermekkorát, vagy talán, a még régebbi emlékeket idézi, miközben alkalmunk adódik nekünk is elgondolkodni. Aki a szeretet, a megbecsülés és a tisztelet hangulatában akar megmártózni, az feltétlen olvassa el az alábbi novellát.</p>
<p style="text-align: center;"><a href="http://nagyiduma.blog.hu/admin/post/edit/" target=""><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/mama%20Schmidt%20Andrea%20(1).jpg" alt="mama Schmidt Andrea (1).jpg" class="imgnotext" /></a>(A kép illusztráció, Smidt Andrea fotóművész képe)</p>
<p></p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><strong>Elválasztott tőle, „kéklő Duna – Országhatár”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"> 1947-ben a történelem tragikus döntése következtében, aki magyarnak vallotta magát, a felvidékről áttelepítették Magyarországra. Ez több ezer családot érintett, közéjük tartoztak az én szüleim is. Aztán mikor Csehszlovákia akkori vezére, „Benes” örök nyugalomra tért, az áttelepítés félbeszakadt. Így ott maradt az egész rokonságunk, közöttük az én „drága nagymamám is”.</p>
<p style="text-align: justify;">Én már itt születtem a „Kapos völgyében”, szüleim már nem voltak fiatalok, de úgy gondolták, hogy kell valaki, aki öregségükre itt a messze távolban támogassa őket, így hát megszülettem. Nagyon szerető családban nőttem fel, kicsi koromtól óriási felelősséget éreztem szüleim iránt, hisz édesanyámat naponta láttam sírni, mert a felvidéken maradt jóságos édesanyját siratta (az én nagymamámat).</p>
<p style="text-align: justify;">Én, mint kisgyerek átéltem a fájdalmát. Naponta vártam a postást, (a Postás Miska bácsit) futottam elé</p>
<p style="text-align: justify;">– „Miska bácsi! Miska bácsi! van-e levelünk?” – Van ám – örömmel szaladtam – Anya! – írt a mama.</p>
<p style="text-align: justify;">Édesanyám remegő kézzel bontotta fel a levelet, amelynek első sora az volt, hogy van az én drága kis unokám, én már biztos soha nem fogom látni, mert idős is vagyok, az egészségem is nagyon gyenge, de majd fentről vigyázok rá! – és csak sírtunk együtt.</p>
<p style="text-align: justify;">Mikor este lett édesanyám elfújta a petróleumlámpát, lefeküdtünk, mellém bújt és nem mesekönyvből, – mert arra nem tellett – hanem a nagymamámról és az ő gyerekkoráról mesélt – mesélt, míg el nem aludtam. Szépeket álmodtam róla és a legszebb, legjobb tündérnek képzeltem el.</p>
<p style="text-align: justify;">- Édesanyám, mondja Én miért nem láthatom a Nagymamámat?</p>
<p style="text-align: justify;">- Azért kislányom, mert elválasztja tőlünk a kéklő Duna – Országhatár.</p>
<p style="text-align: justify;">- És mi azon nem tudunk átmenni? Nagyon nehéz, sok pénz kell hozzá, sok-sok kérvény, engedély.</p>
<p style="text-align: justify;">-De mondja meg nekik édesanyám, hogy én még soha nem találkoztam a nagymamámmal és jogom van látni, hisz maga mondta édesanyám, hogy öreg és már nem sokáig fog élni.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;">Szüleim minden erejüket összeszedték és megteremtették az utazáshoz való pénzt. Nagybátyám, aki Pannonhalmán pap volt, mindenféle kérvényt megírt, a vízumot is elintézte. Ez volt 1955-ben, és elindultam édesanyámmal a „kéklő Duna – Országhatár” felé. Budapestre érkezve a Lánchídon keresztül mentünk a Nyugati pályaudvarra, édesanyám megmutatta a Dunát. – Gondoltam magamban, ezen nem is olyan nehéz átmenni. Aztán mikor a határhoz közeledtünk, anya mondta, hogy itt nagyon kell félni a határőröktől, mert amit vittünk csekély ajándékot, azt el fogják venni. Édesanyám lefektetett a padra, alám tette a kötött pulóvereket, meg a festett falvédőket, amit vittünk a rokonoknak és mondta, hogy most aludjak el. Én elfordultam, és úgy csináltam, mintha aludnék, de közben vert a víz a félelemtől. Már alig vártam, hogy odaérjünk, türelmetlen, fáradt és izgatott voltam. Aztán eljött a nagy utazás vége, a fekete gőzös berobogott Pered (Tesedikavó) állomására. Egy öreganyóka állt a vasútállomás teraszán, imára összetett kézzel, körülötte a rokonság. Édesanyám és a Nagymamám egymásra borulva, fennhangon sírtak. Én ott álltam mellettük, ordítottam, toporzékoltam és kiabáltam, hogy haza akarok menni. Csak akkor nyugodtam meg, mikor a drága Nagymamám átölelt. Valami egészen furcsa érzés érintett meg. Felhúzta az új cipőt a lábamra és a régi szakadt cipőmet eldobta, majd megmutatta, hogy mennyi sok szép bársony ruhát vett nekem, kacsamájat adott enni, mert ez volt a kedvencem. Este az ágyamra ült, simogatott, szeretgetett és elmondta, hogy már félt, hogy talán soha nem láthat, mert neki már nincs sok ideje. Másnap felöltöztetett új ruhába, narancsot vett nekem – életemben először ettem narancsot – , aztán végig mentünk a falun és mindenkihez bekiabált – „Józsi, Mári, Vilma” – itthon van a Berta és a kis unokám Erzsike, nézzétek meg milyen aranyos, okos kislány. Aztán elmentünk a templomba, megköszöntük a jó Istennek, hogy találkozhattunk. Édesanyám meg akarta mutatni nekem, hogy milyen volt az Ő házuk, az udvaron a diófákat és a gyümölcsfákat, amelyről olyan sokat mesélt, de a benne lakó tót nemzetiségű család nem nyitott ajtót. Két hétig voltunk együtt. Egy egész életre való szeretetet kaptam a nagymamámtól.</p>
<p style="text-align: justify;">Aztán jött a fájdalmas elválás. Pár év múlva jött a távirat, hogy a nagymamám meghalt. Édesanyám gyászba öltözött, misét szolgáltatott érte és sírdogált. Nekem is fájt az elvesztése, sirattam nagyon, de miután megígérte, hogy fentről is vigyáz rám, és anya azt mondta, hogy a nagymamám biztos, hogy a mennyországban van, mert olyan jó asszony volt, megnyugodtam.</p>
<p style="text-align: justify;">Telt-múlt az idő, felnőttem, felnőtt lettem, az élet nem kényeztetett el szeretettel. Nehéz időszakokat éltem át. Már-már azt hittem nem bírom a rám háruló nehéz terheket, így hát kimentem a temetőbe édesanyám sírjához, hogy segítsen. Vagy levettem az ágyam fölött lévő falról nagymamám fényképét és kérve-kértem, mamikám segíts. Ha nem látványosan is, de a problémáim mindig megoldódtak, bízva egy édesanya és nagymama gondoskodásában. Az elmúlt napokban történt velem, hogy rettenetes lelki teher gyötörte a szívemet, lefeküdtem és szintén a nagymamát hívtam segítségül, aki egy csodálatos álommal ajándékozott meg. Fent álltam egy dombon és néztem a kéklő Dunát, - nagyon szép volt, és sírtam. Mikor megfordultam a nagyanyám állt előttem, melegen átölelt és még az illatát is éreztem. Reggel, mikor felkeltem, megkönnyebbültem. Közel 60 évesen még mindig a nagymamám szeretetébe kapaszkodom. Szüleim és nagymamám példamutatása meghatározó volt életemben.</p>
<p style="text-align: justify;">Becsületes és szorgalmas ember így vált belőlem. Nagy felelősség hárul egy édesanyára, nem elég csak az édesanya szeretete, a nagymama szeretete is meghatározó, hisz egy nagymamánál senki sem szereti jobban az unokát. És ha az unoka az élet viharos tengerén evez, nem a droghoz vagy az alkoholhoz fog nyúlni, hanem kimegy a temetőbe a szeretetből meríteni.</p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p><strong>Irta: Huckné Kovács Erzsébet</strong></p>
<p><em><strong>Forrás: <a href="http://www.modernnagyi.hu/node/376">http://www.modernnagyi.hu/node/376</a></strong></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F25%2Fnagymama_emlekszik_nagymamara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F25%2Fnagymama_emlekszik_nagymamara%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F25%2Fnagymama_emlekszik_nagymamara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nagymama emlékszik nagymamára"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/25/nagymama_emlekszik_nagymamara#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5591907" border="0" /></a><br /></p>
novella
szeretet
elmúlás
visszaemlékezés
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/mama%20Schmidt%20Andrea%20(1).jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/24/_56_kart-karba_fuzve_mentunk_tovabb
’56. „Kart-karba fűzve mentünk tovább”
2013-10-24T09:09:31+02:00
2013-10-24T09:09:31+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p><i>1956. október Cegléd</i></p>
<p><i>Csendes István:</i></p>
<p style="text-align: justify;">„26-án is teljes volt a létszám. Az első óra előtt és elején a Pesten történteket tárgyalta az osztály. Új hírt hozott valaki, talán valamelyik bejáró.</p>
<p style="text-align: justify;">„Tegnap az országház előtti téren a fegyvertelen tüntetőkbe lőttek az ÁVO-sok. Sok a halott!”</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a hír kiverte a biztosítékot. Végképp eldőlt, hogy felvonulunk. A szervezéshez láttunk. Az osztály többsége döntött, a Kossuth-szoborhoz vonulunk. Szólni kell a többi osztálynak. Az elsősök és a lányok ne jöjjenek. Indulás előtt gyülekezés a gimnázium előtt. Nemzeti színű zászlót hoznak a kollégiumból. Meg kell fogalmazni a saját követelésünket (…)”</p>
<p style="text-align: center;" align="center"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/56.JPG" alt="56.JPG" class="imgnotext" height="327" width="436" /></p>
<p style="text-align: justify;">„Az első emelet déli oldalán találkoztam össze Radványi és Velkey tanár úrral. Arra kértek, állítsam le a tüntetést, a diákokat ne vigyük az utcára. Lelkemre beszéltek – „hogy aggódna, és milyen nyugtalan lenne az anyám, ha tudná, mit akarunk” – „Anyám akkor aggódna és lenne nyugtalan, ha ilyen időkben otthon maradnék”, - válaszoltam. Nehéz volt áttörni a tanári tekintélyt, hiszem én tiszteltem őket. Számomra ez volt 26-a legnehezebb pillanata. Értettem én akkor is az aggodalmukat, de mi már döntöttünk, megyünk! A Gubody-kertben 50-60 diák jött össze. (…)</p>
<p style="text-align: justify;">És egyetlen tanárunk sem jött velünk. Az első akadály a Rákóczi úton a KIEG-nél várt bennünket. Gumikerekes páncélautó állt az út szélére húzódva, rajta géppuskás katona. A két zászlóvivőnk meg is torpant és beálltak mögénk. Mi kart-karba fűzve mentünk tovább. Nem tudom ma sem, magyar vagy szovjet katona állt-e a géppuska mögött. Mellé érve mosolygott és intett. Amikor elhaladtunk mellette, valamelyik diák rákezdett a Kossuth-nótára.</p>
<p style="text-align: justify;">A Rákóczi úton beljebb sok civil állt be mögénk.”</p>
<p></p>
<p>Forrás: <i>Dr. Kürti György – Mezeiné Kónya Terézia (szerk.) 2008.: ’56 a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Visszaemlékezések. Cegléd</i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2F_56_kart-karba_fuzve_mentunk_tovabb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2F_56_kart-karba_fuzve_mentunk_tovabb%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F24%2F_56_kart-karba_fuzve_mentunk_tovabb%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=’56. „Kart-karba fűzve mentünk tovább”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/24/_56_kart-karba_fuzve_mentunk_tovabb#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5595680" border="0" /></a><br /></p>
1956
visszaemlékezés
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/56.JPG
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/23/_56_lattak_hallottak_reszt_vettek_benne
’56. Látták, hallották, részt vettek benne
2013-10-23T12:28:06+02:00
2013-10-23T12:28:06+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p><i>1956. október Cegléd</i></p>
<p><i>Csendes István:</i></p>
<p style="text-align: justify;">„Október 23-án a gimnáziumban rendes tanítási nap volt. Az órákat órarend szerint megtartották. A tanítás 8.20-kor kezdődött (…)</p>
<p style="text-align: justify;">Az osztály tudta, hogy Budapesten az egyetemisták felvonulást akarnak tartani, és a reggeli hírek szerint nem engedélyezik. Sokat nem foglalkoztunk a hírrel. Iskola után, mielőtt edzésre mentem az Építők pályájára, a rádióban még hallottam, engedélyezik a felvonulást. Edzésen a csapat a vasárnapi meccsekkel, a focival foglalkozott. Az egyetemisták felvonulása szóba sem került (…)</p>
<p style="text-align: justify;">Nem tudtam, hogy ez a keddi nap a szokásos, nem különösebben érdekes, de utolsó napom lesz az iskolában. Többé semmi sem lesz olyan, mint volt. Ifjúságom aranykora véget ért. Olyan vizsga következik, ahol a kérdéseket már nem tanáraink teszik fel. A válaszokat pedig mindannyian, a szerint adtuk, ahogy családban, az iskolában, különböző csoportokban megtanultuk, ahogy az életet tizennyolc éves korunkig megéltük, ahogyan nevelődtünk. Ezt nevezem én tapasztalatnak. Szerencsém volt, nem neveltek janicsárnak.”</p>
<p style="text-align: justify;">24-én teljes volt az osztálylétszám. Most is a táskámban könyvekkel, füzetekkel érkeztünk, de már nem az órákra készültünk Megpezsdült az osztály. Nem tudtunk többet, csak azt, hogy nincs adás a rádióban. Az első óra üres óra lett. Az első tízpercben – úgy emlékszem – a csemői vonat a Széchényi útnál mindig megállt. A vasutasok, akik a szolgálatot letették, a vonattal jöttek be a városba. Az első, komolyabb hírt, két ismerős vasutastól kaptuk. Pestről jöttek. Ők is csak annyit mondtak, Pesten lövöldöznek, nagy a zűr. A második üres óra után döntött az osztály. Le kell menni a tanáriba, kérni kell, kapcsolják be a rádiót. Az osztályokban volt hangszóró. Öten vagy hatan voltak a küldöttség tagjai. Hiába. Nem tudtunk meg többet délelőtt. (…)</p>
<p style="text-align: justify;">Estére tisztult a kép. Késő délután hárman a városban és a Délibáb cukrászdában voltunk. Egy ismerőstől tudtuk meg, aki Pestről jött, hogy a rádió előtti tüntetőkbe lőttek, hogy hajnalban az oroszok tankokkal bevonultak a fővárosba. Ledöntötték a Sztálin-szobrot. Nagy Imrét kifütyülték az országháznál.”</p>
<p> </p>
<p style="text-align: center;" align="center"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/fot%C3%B3%201_2.JPG" alt="fotó 1_2.JPG" class="imgnotext" height="342" width="342" /> </p>
<p>Forrás: <i>Dr. Kürti György – Mezeiné Kónya Terézia (szerk.) 2008.: ’56 a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Visszaemlékezések. Cegléd</i></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F23%2F_56_lattak_hallottak_reszt_vettek_benne%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F23%2F_56_lattak_hallottak_reszt_vettek_benne%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F23%2F_56_lattak_hallottak_reszt_vettek_benne%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=’56. Látták, hallották, részt vettek benne"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/23/_56_lattak_hallottak_reszt_vettek_benne#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5595583" border="0" /></a><br /></p>
1956
visszaemlékezés
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/fot%C3%B3%201_2.JPG
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/22/zsindelyne_tudos_klara_a_tukor
Zsindelyné Tüdős Klára – A tükör
2013-10-22T13:36:52+02:00
2013-10-22T13:36:52+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Legendásan tehetséges, különös asszony volt Zs. Tüdős Klára, mesébe illő életúttal. 1895-ben jómódú, református debreceni családba született, nagyapjáról Móricz Zsigmond a Légy hű mindhalálig című könyvében írt. A híres Dóczy-t kijárva Angliában és Svájcban is tanult az ambiciózus fiatal hölgy, s az Iparművészeti Főiskola után az Operaházban lett műhelyvezető, majd jelmeztervező. Az általa tervezett kosztümökben arattak nagy sikert Kodály Zoltán Háry Jánosának főszereplői. Exkluzív divatszalont is nyitott <i>Pántlika</i> néven, népi motívumokkal díszített, különleges darabjaival osztatlan sikert aratva, itthon és külföldön egyaránt. Még Horthy Miklósné is megjelent az általa tervezett ruhákban.</p>
<p style="margin-left: 90px;"><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/Zs.%20T%C3%BCd%C5%91s%20Kl%C3%A1ra1.jpg" alt="Zs. Tüdős Klára1.jpg" height="349" width="259" /> <img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/Zs.%20T%C3%BCd%C5%91s%20Kl%C3%A1ra2.jpg" alt="Zs. Tüdős Klára2.jpg" class="imgnotext" height="335" width="218" /></p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Őt azonban a rendezés művészete is érdekelte: a Nemzeti Színház igazgatójától, Hevesi Sándortól eltanulta a munka csínját-bínját, s az első önállóan rendezett művében Bajor Gizi játszotta a főszerepet. Anyagi gondokkal küzdő családja kényszerítette első házasságába, ez azonban hamarosan véget ért, és a háború idején, 1942-ben újra férjhez ment Zsindely Ferenc pénzügyminiszterhez, későbbi kultuszállamtitkárhoz, ami végképp a magyar elitbe emelte. Sokan őt tartják az első női filmrendezőnek: a francia hangulatot idéző Fény és árnyék c. első filmjét 1943. karácsonyán mutatták be.</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/Zs.%20T%C3%BCd%C5%91s%20Kl%C3%A1ra3..jpg" alt="Zs. Tüdős Klára3..jpg" class="imgnotext" height="344" width="224" /></p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">A háború azonban új feladatok elé állította: zsidó gyermekeket bújtatott, illetve a svéd misszióval karöltve több mint 70 embert rejtett el és élelmezett Istenhegyi úti villájában. Élete ezután a szolgálatról, írásról szól, ekkor születik meg <i>Isten markában – Merni élni!</i> c. könyve is, melyből az alábbi kis esszé részlet is származik. Nagyon megfogott, hogy ez a hatalmas sikereket megélt, nagyvilági nő őszintén és mélyenszántóan fogalmaz írásaiban, amikor élete végén számot vet diadalai mellett hibáiról, bukásairól is… Érdemes tehát elolvasni, – akár az egész könyvet - hogy teljesebb képet kaphassunk a különleges nagyasszonyról.</p>
<p style="text-align: center; margin-left: 30px;"> <b>A tükör</b></p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">„Kopott, csorba kis jószág. Régi lomok között találtam egy fiók aljában. Csinos kis kígyóbőr táska megmaradt darabja, melyet már régen el is felejtettem. Valamikor, abban az ántivilágban sokat nézegettem benne magamat. Túl magasnak találtam a homlokomat, ezért frufrut vágtam, mert akkor régen nem illett egy nőnek a világító homlok, tudálékos kékharisnyát sejtettek mögötte. Egy lányban pedig a naivság, a szende csacskaság volt a vonzó, s hát én is vonzó akartam lenni.</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Úgy mélyen, igazán sosem néztem én bele abba a kis tükörbe. Megelégedtem azzal, amit a felület mutatott. Púdert kentem az orromra, hullámos nagy hajamból szebbnél szebb frizurákat csináltam, kis fekete bársonyszalaggal medaliont kötöttem a nyakamba, s úgy gondoltam, minden rendben van. Azt, hogy a divatos, csinos külső mögött mi húzódik meg, hogy a frufrus homlok milyen nagyravágyó, hiú önzést takar, az eszembe se jutott. Mert hát az ifjúság nemigen szokott a dolgok mélyére nézni. Lefoglalja, kielégíti a látszat, s ha az tetszetős és hódító, az elég neki.</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Azóta, amióta a legutóbb a kezembe vettem, tenger sok esztendő telt el, „megrakodva búval és örömmel”. Néha-néha jutott is eszembe, hogy talán nem is az voltam én, akit abban a tükörben láttam. Gondoltam rá, hogy talán a karrierért mindent áldozó, vészes kis béka volt az a nekem nagyon tetsző lány…, de elhessegettem az efféle gondolatokat. Megtartottam a tehetséges, fess, „ki, ha ő nem?” lánynak a képét vénségemig. Isten malmai azonban lassan, de biztosan őrölnek, és nekem újra a kezembe került a tükör… Megvakult üvegje furcsa dolgokat tárt elém, és egyre élesebben! Emberi arcok tűntek fel benne, nem egy, sok! Nők, férfiak, fiatalok, öregek, akiken én pillarebbenés nélkül úgy léptem át, hogy észre sem vettem.</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Megrémlett előttem nagyanyám filigrán, hajlott hátú, kicsike alakja, aki úgy szolgált ki engem, a húszéves fruskát, mintha az neki kötelessége lett volna. Szerettem pedig, de soha meg nem kérdeztem: nem fáradt-e, mi bántja, mitől szomorú? – Aztán anyám, akit egy fizetett ápolónő gondjára hagytam, sohasem találva időt a nagyvilági élet forgatagában, kicsit törődni vele, mesélni neki az életünkről, ami pedig nagyon érdekelte. – Aztán egy délceg, csinos úrlovas előkelő alakja, akihez a család adott feleségül, amitől én jogot formáltam magamnak, hogy elhagyjam kislányával együtt, betegen, a nagy szerelemért: a színházért! (…)</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Nagy sikerélményeim voltak, de most, ha a mélyére tekintek a tükörnek, be kell vallanom, hogy csalás volt ez bizony, mégpedig a vastagjából. A rugója egy féktelen elbizakodottság és az emberek lenézése.Szeretet? Hol voltam én attól! Kit is szerettem én voltaképpen? Magamat! De úgy, ahogy a felebarátot kellett volna. Mindnyájunk zsebében lapul valahol egy ilyen tükör, amelyben meglátjuk egyszer magunkat úgy, „amint vagyunk”, megtévesztő szépítőszerek nélkül. Akit az Isten kiválasztott, annak meg kell tudnia magáról az igazat, hogy felsikoltson – a kegyelemért!” (…)</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;">Úgy, gondolom, hogy nekünk, fiataloknak szól Zsindelyné Tüdős Klára üzenete, akik bolyongunk ebben a világban, keresve az élet értelmét. Ő útja vége felé nem a róla szóló cikkeket, az általa tervezett ruhákat és darabokat tartotta a legfontosabbnak… hanem azokat az örök értékeket, melyek az ő életét, és rajta keresztül még sokakét változtatták meg gyökeresen.</p>
<p style="text-align: justify; margin-left: 30px;"><span style="font-family: andale mono,times;">(fotók: <a href="http://www.pumpkin-paradise.com/">http://www.pumpkin-paradise.com/</a>)</span></p>
<p style="text-align: right;"></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F22%2Fzsindelyne_tudos_klara_a_tukor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F22%2Fzsindelyne_tudos_klara_a_tukor%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F22%2Fzsindelyne_tudos_klara_a_tukor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Zsindelyné Tüdős Klára – A tükör"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/22/zsindelyne_tudos_klara_a_tukor#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5591799" border="0" /></a><br /></p>
film
divat
háború
tükör
szeretet
rendező
Tüdős_Klára
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/Zs.%20T%C3%BCd%C5%91s%20Kl%C3%A1ra1.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/16/_mert_ti_lesztek_majd_az_oregek
"...Mert ti lesztek majd az öregek..."
2013-10-16T20:19:00+02:00
2013-10-16T20:19:00+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<div class="blh_post_video">
<p class="blh_post_video"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/0IFqjvNOaCU&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/0IFqjvNOaCU&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F16%2F_mert_ti_lesztek_majd_az_oregek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F16%2F_mert_ti_lesztek_majd_az_oregek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F16%2F_mert_ti_lesztek_majd_az_oregek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="...Mert ti lesztek majd az öregek...""><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/16/_mert_ti_lesztek_majd_az_oregek#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5578246" border="0" /></a><br /></p>
vers
szeretet
idősek
elmúlás
intelem
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/0IFqjvNOaCU/0.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/14/a_kemenycsizmas_motoros
A keménycsizmás motoros
2013-10-14T22:11:00+02:00
2013-10-14T22:11:00+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">1962. Gondolatban repüljünk vissza majd’ fél évszázadot, és a kép, mely elénk tárul, egy alföldi tanya. Egy fiatalember keményszárú csizmájában, buggyos nadrágjában igyekszik motorral a testvéréhez látogatóba, mikor megpillant egy lányt, aki a szalmát húzza össze a szántóföldön. 51 év távlatában a most 72 éves Rózsika a következőképpen emlékszik a történésekre:</p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Egyszer megállt. Úgy emlékszem rá, biztos így volt. Úgy csinált, mintha a motor lefulladt volna, és persze, hogy megállt. Köszöntünk egymásnak, és odamentem hozzá beszélgetni. Utána pedig már sűrűbben jött a testvérét látogatni, ha nem is őt akarta látni”</i> – mondja nevetve, ugyanakkor meghatottan Rózsika.</p>
<p style="text-align: justify;">Már 1963 májusát írunk. Nagy a sürgés-forgás, esküvőre készülnek. A leány Rózsika és a motoros, fess fiatalember Béla összeházasodnak, majd megszületik egy kisfiú, később pedig egy kislány. Boldog, szeretetteljes házasságban töltenek el együtt 24 évet, mikor Rózsika elveszti férjét. A férfit, akinek 21 évesen örök hűséget fogadott. És ezt a fogadalmat olyan komolyan gondolta, hogy a későbbiekben egyedül élte hétköznapjait, nem osztotta meg az életét más férfival.</p>
<p style="text-align: justify;">Holtodiglan-holtomiglan. Szüntelenül azt az embert keressük, akivel leélhetnénk az egész életünket. Sokszor mégis azt halljuk, hogy ellaposodott a kapcsolat. Rózsika történetén elgondolkodva eszembe jut, hogy 30-40 éve nem unták meg egymást az emberek? Minél jobban gondolkodom ezen, egyetlen válaszom van: nem. Nem, mert akkoriban nem tárulkoztak fel teljes mértékben egymás előtt a fiatalok, hagytak némi sejtelmes dolgot a jövő számára is.</p>
<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/1395041_739142526102204_123610291_n.jpg" alt="1395041_739142526102204_123610291_n.jpg" class="imgnotext" /><em>Rózsika</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F14%2Fa_kemenycsizmas_motoros%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F14%2Fa_kemenycsizmas_motoros%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F14%2Fa_kemenycsizmas_motoros%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A keménycsizmás motoros"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/14/a_kemenycsizmas_motoros#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5568759" border="0" /></a><br /></p>
szerelem
házasság
visszaemlékezés
megismerkedés
hitvesi_fogadalom
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/1395041_739142526102204_123610291_n.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/11/haloszoba_titkok_884
Hálószoba titkok
2013-10-11T23:36:15+02:00
2013-10-11T23:36:15+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;" align="center"><b> </b></p>
<p style="text-align: justify;"><i>1947. május 10. Tavaszi napfény sütött be a vidéki ház ablakán. Hajnal volt, de egy juhásznak ilyenkor már talpon kell lenni, az állatokat ellátni, kimenni a közeli mezőre… Ezen a reggelen azonban furcsa volt a felesége… zihált, mintha fájdalmai volnának.</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Nagyon rosszul vagyok” – mondta elfúló hangon az ifjú ara. Férje aggódó tekintettel nézte feleségét, és látta, komoly baj lehet. </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Jó, akkor hívok orvost azonnal!”- felelte. </i></p>
<p style="text-align: justify;"><i>„Ne orvost hívj, hanem bábát!”</i></p>
<p style="text-align: justify;"><i> „Bábát?! Azt meg minek?”</i></p>
<p style="text-align: justify;">Kisfia született azon a reggelen a házaspárnak… Értetlenül, döbbenten álltam a történet előtt.</p>
<p style="text-align: justify;">„Abban az időben nem volt ám ilyen őszinte kapcsolat férfi és nő között!” – kaptam a választ. „És ez nem jelenti azt, hogy nem éltek házas életet. Nappal - a város szokásainak megfelelően – szlovák népviseletet hordtak az asszonyok. A hatalmas, kikeményített, ezernyi csipkével díszített bőszoknya eltakarta a titkokat. Éjjel pedig a sötétben, a dunna alatt történtek a szerelmi dolgok…”</p>
<p style="text-align: justify;">Na igen. Titkok. Manapság csak akkor hallgatunk el valamit, ha valami vaj van a fülünk mögött. A barát, a barátnő csak akkor számít igazinak és „normálisnak”, ha mindig, mindent töviről-hegyire elmond, megoszt. A reggelijét a facebookon, hogy mit álmodott éjjel, a tumblr-en, hogy mi a véleménye, a twitteren, az esti forró csoki mellett pedig a maradékot. Elmondjuk, szinte kényszeresen megosztjuk mindazt, ami velünk történik, legyen szó bolháról vagy elefántról. Pedig lehet, hogy ez a véglet is van olyan kártékony, mint az a titkolózás, mint amit a nagymamám művelt 65 évvel ezelőtt…</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/na/nagyiduma/image/sam-means-pregnant-woman-in-t-shirt-that-says-ask-me-about-my-massive-weight-gain-new-yorker-cartoon.jpg" alt="sam-means-pregnant-woman-in-t-shirt-that-says-ask-me-about-my-massive-weight-gain-new-yorker-cartoon.jpg" class="imgnotext" width="341" height="341" /></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p style="text-align: justify;"></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F11%2Fhaloszoba_titkok_884%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F11%2Fhaloszoba_titkok_884%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F11%2Fhaloszoba_titkok_884%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hálószoba titkok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/11/haloszoba_titkok_884#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5563856" border="0" /></a><br /></p>
terhesség
szülés
titok
meglepő
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/na/nagyiduma/image/sam-means-pregnant-woman-in-t-shirt-that-says-ask-me-about-my-massive-weight-gain-new-yorker-cartoon.jpg
https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/10/a_szakadek_szelen_977
A szakadék szélén
2013-10-10T10:58:59+02:00
2013-10-10T10:58:59+02:00
Nagyi Duma
https://blog.hu/user/821944
<p style="text-align: justify;">Ki, mikor beszélt utoljára a nagyszüleivel, vagy más idős emberrel? Illetve a szóhasználat pontatlan, a valódi kérdés az, hogy ki mikor BESZÉLGETETT utoljára. És vajon miről. Gondoljuk végig, hogy miből állnak beszélgetéseink az idősekkel, vagy általában milyen kép él bennünk az idősekről. Otthonkás nénik, akik a rendelőben utánozhatatlan bravúrral slisszolnak be előttünk az orvoshoz, pedig sietnénk a munkába? Erős fokhagyma illatot (szagot?) árasztó éltes urak, akik mellénk ülnek a buszon? Esetleg kötényes, a sütéstől lisztes kezű nagymamák, vagy kertben gereblyéző nagypapák? A mindig elégedetlen Janka néni, vagy Taki bácsi, akit sztoikus nyugalmából csak a rendőrség és a tévések zökkentenek ki? </p>
<p style="text-align: center;"><object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/1sDlVyZAPqk&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/1sDlVyZAPqk&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object></p>
<p style="text-align: justify;">Számos ilyen sztereotípia (vagy előítélet?) él a fiatalabb generációban az idősekről, mely nem csak a kommunikáció nehézségében nyilvánul meg, hanem jól bizonyítják a populáris kultúra termékei is, a televíziótól (ki ne ismerné Magdi anyust, akit pár éve egy ország gyászolt - kis túlzással), eljutva egészen az internetes mémek világáig, gondoljunk például a Szoci Nyugdíjasra <a href="https://www.facebook.com/SzociNyugger">https://www.facebook.com/SzociNyugger</a> . A generációs szakadék hazánkban még élesebben tátong a korcsoportok között. A kommunikáció nehézségét, személyközi szinten elsősorban a kulturális különbségek okozzák. Kis hazánk esetében ez nem csak generációs kultúrákat foglal magába, hanem több évtizednyi "szoci kultúrát" is. Egy nyugati világban élő középosztálybeli (városi) fiatalnak az idős-képe valószínűleg kosztümös hölgyekből, és pipázó urakból áll, esetleg fehér teniszruhás párokból, akik utazásaik emlékezetes pillanatait közösségi oldalakon is megosztják.</p>
<p style="text-align: justify;">Engedjük el a sztereotípiákat és lássuk be, a szakadékot át kell hidalni, hiszen ez mindenkinek jó, a felélénkülő beszélgetések során az idősek és a fiatalok is tanulhatnak egymástól. Számos hidat találhatnak és építhetnek a szakadék fölött, rádöbbenve hogy a két oldal nem is különbözik olyan nagyon, és valójában mind ugyanazokkal a gondokkal küzdünk/küzdöttünk és ugyanolyan örömöket élünk/éltünk meg. Különösen fontos ez azért is, mert egy öregedő társadalomban élünk, ahol a születéskor várható élettartam egyre magasabb, ugyanakkor egyre kevesebb gyermek születik.</p>
<p style="text-align: justify;">Blogunk ezzel a szándékkal indult, hogy idős emberek történeteit osszuk meg, és interjúkat készítsünk olyan ismert emberekkel, akik valamilyen módon kapcsolódnak a témához.</p>
<p style="text-align: justify;"><object width="425" height="344"></object></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F10%2Fa_szakadek_szelen_977%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F10%2Fa_szakadek_szelen_977%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fnagyiduma.blog.hu%2F2013%2F10%2F10%2Fa_szakadek_szelen_977%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szakadék szélén"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://nagyiduma.blog.hu/2013/10/10/a_szakadek_szelen_977#comments"><img class="item_ctp" src="https://nagyiduma.blog.hu/rss/image/post/id/5561571" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
retró
szomszédok
idősek
magdi_anyus
generációs_szakadék
taki_bácsi
janka_néni
szocinyugger
0
Nagyi Duma
https://nagyiduma.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/1sDlVyZAPqk/0.jpg