Berki Krisztián megosztó személyisége vitathatatlan, akarva-akaratlanul mindenki véleményt formál róla. Nagyképű, provokatív, öntelt botrányhős, akinek csak a külsőségek számítanak? Avagy egy érző szívű fiatalember, aki óvja és vigyázza 90 éves nagymamáját, mindemellett aktívan érdeklődik a fiatal generáció jövője iránt? 

Berki Krisztiánt egy elegáns belvárosi borbárban vártuk – előzetes egyeztetésünk alapján este kilenc órára -, hogy nagymamájáról és az idősebb generációval való kapcsolatáról kérdezzük meg. Elfoglaltsága miatt nem kergettünk hiú ábrándokat, hogy időben meg fog érkezni. 20:59. Csörög a telefonom. Berki Krisztián: „Szia! Egy perc múlva ott vagyok!” Ez volt az első kellemes meglepetés vele kapcsoltban.

- A Budapesti Corvinus Egyetemen megvalósuló Nagyi Duma – Van közös témánk! nevű projektben a generációs szakadékkal foglalkozunk. Te érzed ezt a szakadékot?

- Sokat foglalkozom a kommunikáció bizonyos szakaszaival. Az Y generáció az, amiben benne vagyok, mivel ’80as születésű vagyok, és ’80-’95-ig van az Y generáció, majd jön a Z generáció. Valójában van szakadék, ez nagyon-nagyon könnyen látható szerintem a különböző korosztályoknál. De én azt gondolom, hogy régebben ez nem volt ekkora. Az volt a különbség, hogy akkoriban hamarabb öregedtek úgymond az emberek, tehát a 60 éves emberre azt mondtuk, hogy öregember vagy bácsi. Ma pedig már nem mondjuk ezt rájuk, mert akár a 70 éves is simán lehet aktív a társadalom számára. Viszont mint kommunikációs generáció, sokkal nagyobb a szakadék.

„Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor talán ez a projekt igazából senkit nem is érdekel rajtatok kívül.”

Egy olyan mozgalomnak, mint a tietek, van létszükséglete, de nagyon nehéz megtalálni a megfelelő fórumot hozzá. Azért nem hiszek ebben, mert nem fogjátok tudni kellőképpen képviselni, és kellőképpen bemutatni. Tehát lehet a te anyagod tökéletes, ha azt nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő emberrel mutatod be, akkor senkit nem fog érdekelni. A Berki Krisztián személye ebből a szempontból jó ötlet, mert én megosztó személyiség vagyok.

- Szerinted a 21. században hogyan viszonyulunk az idős emberekhez?

- Nagyon gyorsak vagyunk, és nem vagyunk elég türelmesek. Én abban látom a hibát, hogy mivel felgyorsult a világ, számotokra, fiatalok számára sokkal nagyobb terheket kell elvinni, sokkal nagyobb a felelősség, mindig up to date-nek kell lenni, mindig gyorsan kell reagálni és dönteni. Ezáltal elmaradnak a beszélgetések az idősebb generációkkal. A saját példám alapján azt tudom mondani, hogy én mindig szaunázni, kávézni vagy cukrászdába mentem az idősebb generáció tagjaival.  Azzal pedig, hogy bejött a mobiltelefon, felgyorsult a világ. Régen tudtuk azt, hogy minden vasárnap 7-kor találkozunk a szaunában. Ezt ma már egy mobiltelefonnal 6 órakor vagy 6:30kor is le tudod mondani, mindennemű következmény nélkül. Azt gondolom, hogy régen megvolt a tisztelet, hogy megbeszéltünk egy fix időpontot, és azt nem mondtuk le, ott voltunk időben. Ma már nagyon könnyen lemondunk megbeszéléseket, nagyon könnyen átsiklunk megbeszélt időpontokon. Látod, ez nekem nagyon fontos, hogy hiteles lehessek, ezért ha megbeszéltük a 9 órát, akkor 9 órakor itt legyek, vagy esetleg a diplomáciai pár percbe beleférjek.

- A 90 éves nagymamáddal pedig sokat szerepeltek együtt a reality műsorodban.

- Igen. Én nagyon korán, 12 évesen elkerültem otthonról, tehát viszonylag nagy a szakadék a közvetlen szüleimmel, viszont a nagymama felé van egy olyanfajta szeretet, és olyanfajta köszönet, hogy az én diákéveimet, vagy úgymond óvodás és kisiskolás éveimet vele tölthettem. Úgy gondolom, hogy egy életen át hálásnak kell lennem, és igenis tudnom kell rá szakítanom időt, hogy megtapasztaljam, megéljem vele ezt az idős kort.

„Kiskoromban rengeteget dagasztottuk együtt a tésztát, és minden vasárnap kézzel készült széles metélt volt a húslevesben. Aranyszínű volt a húsleves, gyöngyöz és zsíros.”

- Ha a Nagyi Duma – Van közös témánk! mozgalom keretében üzenhetnél a fiataloknak akkor mit tanácsolnál, hogyan viszonyuljanak az idős emberekhez?

- A legfontosabba az, hogy tiszteljék az időseket, és legyenek türelmesek. Ha ez a kettő megvan, akkor annyi információt és annyi tanítást kaphatnak az idősektől, amit senki mástól manapság. Tehát tisztelet és türelem. Ha tisztelik őket, akkor meg fogják hallgatni. Ahhoz, hogy meghallgass, ahhoz kellően türelmesnek kell lenni. Onnantól kezdve nyert pozícióban van minden fiatal, mert az életet magát tudják magukba szívni. Én mindig azt mondtam régen - mert nekem idősebbek voltak a mentoraim -, hogy egyetlen dolgom volt, velük egy társaságban lenni. Semmi több. Csöndben maradni és figyelni. És tényleg, ha fiatal vagy, és kellően ambiciózus, tudod, hogy mit szeretnél, és jó emberek társaságában vagy, idősebb emberek társaságában vagy, akkor ezeket az élettapasztalatokat, ezt a fajta tudást magadba tudod szívni. Nem kell semmi több, csak társaságban kell lenni, és csöndbe kell maradni. És amikor megszólalsz, akkor viszont okosat kell mondani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.