1956. október Cegléd

Csendes István:

„Október 23-án a gimnáziumban rendes tanítási nap volt. Az órákat órarend szerint megtartották. A tanítás 8.20-kor kezdődött (…)

Az osztály tudta, hogy Budapesten az egyetemisták felvonulást akarnak tartani, és a reggeli hírek szerint nem engedélyezik. Sokat nem foglalkoztunk a hírrel. Iskola után, mielőtt edzésre mentem az Építők pályájára, a rádióban még hallottam, engedélyezik a felvonulást. Edzésen a csapat a vasárnapi meccsekkel, a focival foglalkozott. Az egyetemisták felvonulása szóba sem került (…)

Nem tudtam, hogy ez a keddi nap a szokásos, nem különösebben érdekes, de utolsó napom lesz az iskolában. Többé semmi sem lesz olyan, mint volt. Ifjúságom aranykora véget ért. Olyan vizsga következik, ahol a kérdéseket már nem tanáraink teszik fel. A válaszokat pedig mindannyian, a szerint adtuk, ahogy családban, az iskolában, különböző csoportokban megtanultuk, ahogy az életet tizennyolc éves korunkig megéltük, ahogyan nevelődtünk. Ezt nevezem én tapasztalatnak. Szerencsém volt, nem neveltek janicsárnak.”

24-én teljes volt az osztálylétszám. Most is a táskámban könyvekkel, füzetekkel érkeztünk, de már nem az órákra készültünk Megpezsdült az osztály. Nem tudtunk többet, csak azt, hogy nincs adás a rádióban. Az első óra üres óra lett. Az első tízpercben – úgy emlékszem – a csemői vonat a Széchényi útnál mindig megállt. A vasutasok, akik a szolgálatot letették, a vonattal jöttek be a városba. Az első, komolyabb hírt, két ismerős vasutastól kaptuk. Pestről jöttek. Ők is csak annyit mondtak, Pesten lövöldöznek, nagy a zűr. A második üres óra után döntött az osztály. Le kell menni a tanáriba, kérni kell, kapcsolják be a rádiót. Az osztályokban volt hangszóró. Öten vagy hatan voltak a küldöttség tagjai. Hiába. Nem tudtunk meg többet délelőtt. (…)

Estére tisztult a kép. Késő délután hárman a városban és a Délibáb cukrászdában voltunk. Egy ismerőstől tudtuk meg, aki Pestről jött, hogy a rádió előtti tüntetőkbe lőttek, hogy hajnalban az oroszok tankokkal bevonultak a fővárosba. Ledöntötték a Sztálin-szobrot. Nagy Imrét kifütyülték az országháznál.”

Forrás: Dr. Kürti György – Mezeiné Kónya Terézia (szerk.) 2008.: ’56 a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Visszaemlékezések. Cegléd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.